A Református Kollégiumban a díszteremhez vezető lépcsőház fordulójában áll a pesti Petőfi-szobor gipszmintája.
A gipszszobor feketére van festve, és egy szoborfülkét alakítottak ki neki, még 1883-ban, amikor elhelyezték. A szobor nem túl nagy súlya miatt nincs szinte talapzata sem. Az alkotás másfélszeres életnagyságú, 375 cm magas.
A feltartott kéz, mely lelkesítő mozdulatot fejez ki, két debreceni Petőfi-szobornál jelenik meg. A Petőfi téri Medgyessy Ferenc által alkotott szobron, és ezen.

Petőfi több szállal is köthető Debrecenhez. 1844 telén itt élt a városban, és itt született meg fia, Zoltán is.

Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben

Hej, Debrecen,
Ha rád emlékezem!...
Sokat szenvedtem én tebenned,
És mindamellett
Oly jól esik nekem,
Ha rád emlékezem, -

Pápista nem vagyok.
És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok.
Jó, hogy az embernek csontfoga van,
Ezt bölcsen rendelék az istenek,
Mert hogyha vas lett volna a fogam,
A rozsda ette volna meg.

Aztán a télnek kellő közepében
Kifogya szépen
A fűtőszalmám,
S hideg szobában alvám.
Ha fölvevém kopott gubám,
Elmondhatám,
Mint a cigány, ki a hálóból néze ki:
'Juj, be hideg van odaki'!'

S az volt derék,
Ha verselék!
Ujjam megdermedt a hidegben,
És ekkor mire vetemedtem?
Hát mit tehettem egyebet?
Égő pipám
Szorítgatám,
Míg a fagy végre engedett.

Ez ínségben csak az vigasztala,
Hogy ennél már nagyobb inségem is vala.

Pest, 1844. július-augusztus

A fotót a Múzeumok éjszakáján készítettem a kollégiumban.
Petőfi részletes életrajza a mellékelt linken olvasható.