Ha nem mentem volna be az iskolába Gagarin-portrét fényképezni, és itt nem hívták volna fel a figyelmemet, hogy van itt egy Magvető szobor, akkor biztosan észre sem vettem volna a sűrű esőerdő méretű növényzet között szerényen meghúzódó szobrot. Pedig a mérete igazán impozáns, talán másfélszeres embernagyságú lehet, megformálása pedig a Kerényitől megszokott erőteljes rusztikus kifejezőerővel bír. A kategória besorolásnál kicsit tétováztam, hogy be merjem-e jelölni a „Városképi jelentőségű” kategóriát. Általában akkor alkalmazom ezt a jelölést, ha a környéken sétálva szembeötlően befolyásolja a környezet látványát, és ez ebben az esetben pillanatnyilag nincs így. De…, lehetne! Sőt, mi az hogy, nagyon is! Egyszer csak előkerül egy fűrész valahonnan, esetleg a közelben akad egy kis terecske ahol olyan szépen körbejárható „szobor-teret” kaphat ez az alkotás is, mint a nemrégiben feltöltött, Vérhalom téren álló Lángot tartó nő. Bizonyára örülne a két szoborlélek, ha egymás mellett, vagy közelébe helyezkednének el, ez most itt a Szoborlapon virtuális valósággá válhat.
Végül Csák Máté néhány gondolata a 20. századi magyar és egyetemes szobrászművészet egyik legmarkánsabb képviselőjéről:
„Kerényi Jenő ízig-vérig modern szobrász, az ezredév mestere, közvetlen folytatója a klasszikus és archaikus (görög) mesterek és reneszánsz szobrászok gondolkodásmódjának, mind líraiságában, mind pedig a szobor statikája és benne rögzült mozdulat dinamikája ellentétpárjában, halhatatlan.”