A salgótarjáni bányamúzeum két részből áll. A föld feletti bemutatóterem előtt Vasas Károly bányászemlékműve van elhelyezve, az út túloldalán id. Szabó István vájárt ábrázoló emlékműve az 1980-ban ipari műemlékké nyilvánított József lejtősakna közvetlen környezetében a bejárat előtt látható. Mellette lármafa (klapocska) és egykori harangláb található. A fehér mészkőből 1952-ben formázott bányász kezében csákányt és lámpást tart.
A rácsos kapun belépve, és a 280 méter hosszú vágathálózaton végighaladva, testközelből érzékelhetjük a szénbányászok mindennapi tevékenységét. Ez a világon szinte egyedülálló, helyszínen berendezett bányamúzeum mindenben megőrizte az egykori természetes valóságát, eredeti korhadt támfalak, csillék, bányagépek között araszolhatunk az egyre szűkülő vizes és sáros járatokban. Emellett néhány szemléltető viaszfigura és mesterséges hanghatás segíti felidézni a földalatti világ hétköznapjait. A környék szénmezőit 1879-1951 között termelték ki. A József lejtősaknával 1937-ben az alsó széntelepeket közelítették meg, 1951-ben felhagytak a műveléssel. 1965 óta múzeum, 1980 óta ipari műemlék.
Forrás: (muemlekem.hu)