Az 1952-ben épült megyeháza falán elhelyezett dombormű, a Salgótarján képzőművészeti alkotások katesztere szerint Bóna Kovács Károly nevéhez köthető. A bal alsó sarokban olvasható bevésett felirat:
KÉPZMŰVÉSZETI ALAP KIV. VÁLL. 1956.
A korszakot jellemző sematikus ábrázolás szinte teljes arzenálját meg lehet itt találni. A bal felső és jobb alsó sarokban a munkásosztály jeles képviselői, bányászok és martinászok, munkások és munkásnők. Mellettük az őket támogató és segítő értelmiség. A bal alsó sarokban a legfőbb szövetséges, a dolgozó parasztság, kiemelve a család fontosságát, és a gyerek mellett még egy kedves szarvasmarha is megjelenik, amint békésen hajtja igába a fejét. A gyermek persze már az anyja ölében elhelyezkedő könyvre fordítja a figyelmét, jelezvén a tanulás fontosságát, mint a jövő zálogát. Az előre vezető utat a bal felső sarokban álló öntudatos bányász határozott mozdulattal jelöli ki. A kompozíció közepén a tanuló ifjúság – látható a megbízható munkásszármazású jellegük -, a jövő mérnökei és szakmunkásai lelkesen vitatják meg a legutóbbi pártkongresszus határozatait. Mellettük áll a népi hadsereg katonája, védőernyőként tartja föléjük a címeres zászlót, őrizvén a békét a dolgozó nép, és a tanuló ifjúság számára.
A jobb felső sarokban elhelyezett svájcisapkás, kissé csibészes alak szerepe eléggé ellentmondásos. Bal lábával egy létraszerű eszközre próbál felmászni, mintegy felülről szemléli eseményeket, felülemelkedik a környezetén, talán lassan távozni készül, és búcsút int az egész társaságnak.