A pályaudvarról kilépve ez az első alkotás, melyet a szobrokra kiélezett szem észrevesz. Amúgy meg nem veszi észre, mert nem pont az új, 1990-ben átadott épület előtt áll, hanem egy oldalsó ház előtt. Jó sok jelzőtábla, sorompó, és egyebek is vannak.

A vitéz, aki harcol, ezt nem egy sárkánnyal teszi, hanem egy lóval viaskodik.
Minden nézőpontból tartogat meglepetéseket a szobor. Többször körbejárva lehet igazán felfedezni.
Télen panaszkodunk, hogy nem jó fotózni. Most nyáron sem nagyon volt kellemes, mert most meg nagyon sok volt a fényből. Sajnos másnap is a kora délelőtti órákban jártam arra.
A szobor életnagyságnál kisebb.
A Legendának még megpróbálok utána járni.