Amikor pár hónappal ezelőtt lelkesedve keresett meg a barátnőm, mert az unokája ott cseperedik a városban, először nem is akartam elhinni, amit mondott. Egy fél évbe telt, míg végre eljutottam, és megláthattam Mátészalkát, no meg azt az édes pici féléves babát. Most jártam életemben először a városban. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi városias épület, magas, emeletes ház van arrafelé. Szépen gondozott utcák és terek. A rend őrei meg egész nap sétálgatva vigyáznak a közbiztonságra. Ott még a szökőkutak is működtek, ami legtöbb városban már egyáltalán nem jellemző.

Ez az emlékmű, Kiss István monumentális alkotása a városháza felépítésével egy időben került a város egyik terére.
A durva felületűre zsaluzott betonkapu 8 méter magas, és 3 méter széles. A két és fél méter magas férfialak még egy bazaltkockákból álló halmon is áll.

Kiss István a tervet még 1975-ben készítette. Benne van a terv fotója a róla kiadott könyvben, azzal a megjegyzéssel, hogy felállítás alatt. Ott még nem tartja a virágot a kezében a szoboralak. Sajnos még a most fotózott képeket sem tudtam mind idetölteni, hát még a terv képét!
Gondolom az alkotás a második világháborús emlékművet volt hivatva pótolni 1981-ben. Az életnek, a felszabadulásnak örvendő egyszerű mezőgazdasági munkás alakja ő.
Örülök, hogy a rendszerváltásnak nem esett áldozatul az emlékmű. A férfialak örök érvényűnek hat, kezében a kicsi virággal.

Találtam, egy budapesti, 1985-os kiállítási meghívót, amelynek címlapján ez az alkotás szerepel: http://jadox.meliusz.hu:80/?docId=411634