Az 1718 és 1724 között épült, 1725. május 13-án felszentelt, a 'Szentháromság dicsőítésének' oltalma alá helyezett, és 'akadémiai templomnak' is nevezett templomépület a jezsuita rend birtokában volt egészen 1773-ig, amikor XIV. Kelemen pápa eltörölte a rendet. A városban a felső fokú egyetemi oktatást amúgy is beindítani kívánó Mária Terézia 1776-ban a jezsuiták helyébe a piaristákat iktatta be, 1778-tól pedig véglegesítette őket új birtokukban (a régi, az Óvárosban lévő templom, ahonnan a piaristák kiköltöztek, a ferenceseké lett, és az a mai napig). A templom fennállása során, az egykori Kolozsvár klasszikus tanintézeteitől körbevéve, elsősorban nevelési célokat szolgált. Tőle közvetlenül jobbra helyezkedett el a Jezsuita Akadémia, mely 1790-től 1848-ig eleinte részben, majd teljes egészében az Erdély adminisztratív irányításáért felelős testületeknek adott helyet. 1872-ben az akkor alakuló, modern, XIX.-XX. századi értelemben vett kolozsvári tudományegyetem költözött a falai közé - az épületet hamarosan lebontották, és a helyén húzták fel 1893-1902 között több ütemben az egyetem ma is álló, téglaberakásos központi épületét, mely két oldalról közrefogja a templomot.

Ide tartozik még, hogy az Egyetem utca Kolozsvár egyetlen olyan köztéri elnevezése, amely az elmúlt évszázadokban nem változott át valami másra, igaz, 1919 óta hivatalosan román nyelven szólítják.

A templom épülete megmaradt, és külső homlokzata ma is őrzi eredeti állapotát. Tervezője nem ismert, valószínűleg egy jezsuita típusterv a helyi viszonyokra alkalmazott változata valósult meg itt, a homlokzati díszítőszobrokat faragó szobrászmester, a Kolozsvárott más műveket is készítő Johannes König neve viszont fennmaradt.

A voltaképpen puritán, egyszerű díszítésű homlokzatról három elem látható ezen a MűLapon közelebbről: a kapubejárat feletti, Szentháromságot ábrázoló dombormű, továbbá a két mellékkapu fölött lévő fülkékbe helyezett, több mint két méter magas mészkő szobor, bal oldalt Loyolai Szent Ignác, jobb oldalt Xavéri Szent Ferenc alakja (mindketten a templomot emelő jezsuita rend alapítói). Sajnos, mindkét szobor kisebb vagy nagyobb mértékben sérült, a hiányzó részek (kezek, ujjak stb.) pótlására a legutóbbi felújítás alkalmából sem került sor.

Az adatok Sas Péter kitűnő Kolozsvár-könyvéből valók (Mesélő képeslapok, Kolozsvár 1867-1919. Noran, 2003).