'Kölcsey Ferenc: Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!'

Ez utóbbi mondat eleje olvasható az emlékművön.
Kölcsey 1832-től Szatmár megye főjegyzője, országgyűlési követ volt.
Itt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Szatmárcsekén van eltemetve a Himnusz költője.

A Kölcsey park, a város főtere, a Hősök tere mögötti tér. Csak egy háztömbön kell átmenni, vagy körben az utcákon. Iskolaidőben a tér a fiatalok találkozóhelye. Most szünidő van, tehár üres volt szinte a park. Az utca másik oldalán áll az Esze Tamás Gimnázium.

A szobor életnagyságú alakja a hármas oszlop tartóján ül.
A télen, amikor a barátnőm először nézett szét Mátészalkán, az volt a nagy kérdése hozzám, hogy miért csak ülő Kölcsey-szobrokat látunk mindenütt a köztereken. Erre én nem tudtam neki válaszolni; de valóban, itt az oldalon is egyetlen álló alakos szobra van Nyíregyházán, és az is Bíró Lajos alkotása.