A tihanyi bencés monostort I.András király alapította Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére 1055-ben. Az alapító királyt itt temették el 1060-ban.
A kolostor oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt Magyarországi oklevél, melynek latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. Ezért a Magyar nyelv legrégibb írásos emléke is.
A középkori kolostorról csak a XVI.-XVII. századi ábrázolások alapján alkothatunk képet. Napjainkra az egész épületegyüttes (szinte) nyomtalanul eltűnt. A szinte érintetlenül ránk maradt XI. századi altemplom fennmaradása minden bizonnyal az itt eltemetett I.András tiszteletéhez kapcsolható.
A törökkel folytatott csatározások egyik következménye az lett, hogy
a szerzetesi élet megszűnt Tihanyban, a kolostorba katonák költöztek,
az épületegyüttest védelmi szempontok szerint alakították át. Köréje erődítést építettek. Az 1720-as évektől megindult a templom és a kolostor újjáépítése,
a szerzetesi élet újra szervezése. A XVIII. század három apát nevével fémjelezhető, akik egy-egy történeti, építéstörténeti periódust képviselnek
a kolostor életében. 1716-1740-ig Grassó Villebald, 1740-1760-ig Lécs Ágoston, 1760-1786-ig Vajda Sámuel volt az apát. 1740 után már egységes építészeti koncepció alapján folytatódott az építkezés és készült el a templom a jelenlegi formájában. A templomot 1754-ben szentelték fel ideiglenesen. A végleges felszentelésre csak 20 év múlva került sor.
(Apátsági kalauz)

---

1880-ra az épületegyüttes nagyon rossz állapotba került, így 1889-1890 között Cziegler Győző építész, a Műegyetem tanára vezetésével teljesen felújították az épületegyüttest és megoldották a templom és kolostor szerkezeti problémáit.

A tihanyi templom főkapujának párkányán elhelyezett szobrok a várpalotai Walch János Mihály nevéhez köthetők (a veszprémi Szentháromság-szoborcsoport szobrásza).
A tihanyi apátság legújabb kutatásairól bővebben: http://doktori.btk.elte.hu/art/haris/tezis.pdf