Az épületet Hoepfner Guidó és Györgyi Géza tervezte, 1911-12-ben emelték a Berlinben alapított Viktória Biztosító bérházaként, majd a Hungária Általános Biztosító Rt tulajdonába került. Az államosítás után tanácsi bérlakóház, a rendszerváltás után, ahogy Budapest belvárosában ez szokásos, egyre több lakása iroda. Ennek az épületnek az alagsorában, a korábban ott lévő étterem és mulató helyén képezte ki Domány Ferenc (és feltehetőleg Wellisch Andor) 1938-ban azt az alapvetően kör alakú hatalmas termet, amelyre először Broadway, majd Barlang moziként, de mégis leginkább Filmmúzeumként emlékezhetnek az idősebbek. A rendszerváltás környékén egy darabig újra eredeti nevén, Broadway moziként működött, majd 1999-ben mint filmszínház végleg bezárt, és pár évvel később felújítva Belvárosi Színházként nyitották újra (a felújítás építész tervezője Szekeres Rozália és Kuknyó Lajos, a belsőépítész Somlai Tibor volt).

A külsőre visszatérve: a biztosítói bérházként felépült lakóház egyedi díszítésével jól illeszkedik a közvetlen kiskörúti környék és a korszak ugyancsak biztosítókhoz kötődő épületeinek sorába (Georgia, Anker, Adria stb.) A szecessziós domborművek a főhomlokzat monumentális Viktória-ikonjának kivételével a jó életet mutatják be (vagyis a biztonságot, a nyugalmat allegorizálják). Tervezőjükre vagy kivitelezőjükre egy ideig sehol nem találtam utalást, és valószínűsítettem, hogy az ötlet kitalálója a kettő közül az egyik építész, Györgyi Géza (1851-1934) lehetett, aki építészeti munkássága mellett tevékenyen érdeklődött az iparművészet és a festőművészet iránt is. Gerle János Maróti Géza épületszobrászati munkáit bemutató tanulmánya azonban egyértelműen Marótit nevezi meg alkotóként.

A háború után évtizedeken át a domborművek kevésbé voltak szembetűnőek (Ráday Mihály 1998-as, a pesti épületdíszekről összeállított gyönyörű képeskönyvében, a róluk készült képeken meglehetősen lepusztultnak hatnak még), az épület 2007-2008-ban folyt külső felújítása óta azonban hófehér festésükkel valósággal kiugranak a homlokzatból.