Seres János Ferenc kb. 4.5 méter magas térplasztikáját 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján állították fel a pomázi körforgalomtól keletre eső füves részen. Valóban körbejárható térplasztika, minden oldaláról kissé mást mutat a függőleges elem, és a belőle kivágott és vízszintesen elé fektetett stilizált emberi alak kettőse, mely ilyen módon a hiányt, az űrt, az elvesztettséget metaforizálja. A körbejárást a mű feliratozása (idézetek, az áldozatok neve stb.) is megkívánja. Még inkább az egész előnyére válna, ha valamelyest szabadabb, nyitottabb térben állna - az volt az érzésem, hogy a szobor környezetének posztszocialista/újkapitalista jellege ellene működik az egész kompozíció hatásának (HÉV-megállótól egy élelmiszeráruház járókövezett autóparkolójáig sok minden akadályozza a megfelelő perspektívát).

Nem volt vele szerencsém sem, mert mire végeztem a teendőimmel Pomázon, és hozzáfogtam volna a fényképezéséhez, két derék ember nekilátott az emlékmű körüli füvet lekaszálni (odafele, mikor még sietnem kellett, tökéletesen néptelen volt). De ami késik, tudhatjuk, sohasem múlik.