A tegnapelőtt átírt prágai Szent György-szoborról jutott eszembe, ez a másik, amit nemrégiben találtam.
Amikor Mátészalkára mentem, a vonatra ki volt írva, hogy Fehérgyarmatig megy. Nosza, ha már elutaztam Szalkáig, az a húsz kilométer plusz semmit nem jelent. Úgyhogy másnap délelőtt irány Fehérgyarmat. Amiről természetesen nem tudtam semmit. Az interneten megnyitott térképren láttam, hogy igencsak nagy gyalogtúrára kell felkészülnöm, ha látni szeretném a város központját. Szép színem lett aznap, mert igen erős napsütésben sétáltam pár óra hosszát. A továbbutazásom előtt persze bementem a helyi könyvtárba segítséget kérni, tájékozódni. Úgyhogy már nem vagyok tudatlan Fehérgyarmatot illetően.

A városban ma közel 8700 fő él. Az 1970-es nagy árvizet követően települtek be többen a környező kis falvakból. Akkor, 1970-ben Fehérgyarmat is súlyos árvízkárokat szenvedett. 1979 óta van városi rangja.

A Művelődési Ház épületénél kezdődik az a hatalmas, hosszan elnyúló főtér (Kosuth park), amely nagy gonddal ápolt zöldterületet rejt. Az összes köztéri alkotást itt, egy helyen lehet felfedezni.

A tér kezdőpontján áll a Sárkányölő Szent György-díszkút. A közel életnagyságú Szent György ádáz harcot vív a félelmetes sárkánnyal.
Magas oszlopon áll a szoborcsoport. Kerek medence tartozik hozzá, ahová két oldalon egy-egy kisebb sárkányfej köpi a vizet.

Bíró Lajos műve az alkotás; aki a környéken oly sok szép szoborral díszítette a kisvárosok, települések köztereit.