Nemes egyszerűségével kegyeletet és tiszteletet kiváltó alkotás.

Egy diósdi oldalon olvasható:

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Diosd/pages/019_xxi_szazad.htm

Ez:

'Az elmúlt évtizedben szerencsére egyre inkább előtérbe került, fontossá vált a múlt jó és rossz emlékeinek felidézésére, a múlt hőseinek megbecsülésére, tettek megőrzésére való törekvés. Így került sor 1994. január 8-án Diósd község második világháborús áldozatai emlékművének avató és felszentelő ünnepségére, ahol a megemlékezést és az emlékmű felszentelését Dr. Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök végezte. Az emlékmű alkotója Eöry Emil szobrászművész, aki alkotását a következőképpen jellemezte:

„Az emlékmű összhatásában emlékeztet a természeti népek totemoszlopaira, idézi az egyiptomi halotti kultuszt, de arányrendszere az európai keresztény művészetben gyökeredzik. A mű fő motívuma: az egymásra épülő geometrikus formák által közrezárt, hiányt érzékeltető, negatív kereszt, mely anyagtalanul a térből képződik és szimbóluma a távolban jeltelenül, kereszt nélkül nyugvó áldozatoknak. A mű középpontjában lévő négyzetes hasáb (lélekkő) univerzális jelkép, időtlenséget, mozdulatlanságot jelent és egyben az ég és föld összekötő eleme is. A szobor talpazata kör alakú, mely kényszeríti a körbejárást, mivel az áldozatok nevei két oldalt olvashatók. A két ívelt pad lezárja a kompozíciót és lehetőséget nyújt meditációra.'

Az emlékmű két oldalán körbe vésett nevek mögött egyéni és családi tragédiákat találunk, a hozzátartozók ezeket nem felejtik el. De vajon az utókor, a nem is olyan kései utódok emlékeznek-e majd ezekre? Nem tudom...'

Tehát nem egy év, csak maximum 9 nap.