Fridtjof Nansen (1861-1930) norvég sarkkutató, oceanográfus és diplomata.
Az 1888–1889-es grönlandi, majd az 1893–1896-os északi-sarkvidéki expedícióinak köszönhetően emelkedett Norvégia a sarkkutató nemzetek sorába. Grönlandi útja során Nansen nemcsak Grönland természetrajzát, de az eszkimó őslakosság életmódját is tanulmányozta, és élményeit 2 könyvben meg is örökítette. Úti beszámolóinak fordításai (magyarul csak a második: Az eszkimók között című könyve jelent meg) keltették fel az érdeklődést Közép-Európában a síelés iránt. Következő expedícióján, Fram nevű hajójával a sodródó jég hátán kívánta elérni az Északi-sarkot. Mivel az időjárási viszonyok sokkal rosszabbak voltak, mint amire számítottak, Nansenék nem jutottak el az Északi-sarkra, de közelebb jártak hozzá, mint korábban bárki más. Az út meglehetősen kalandosra sikerült (miután a Fram beszorult a jégtáblák közé és nem tudott tovább haladni, Nansen és egy társa gyalog indultak tovább), érdemes elolvasni az Éjen és jégen át magyarul is megjelent úti beszámolót.

Ezzel az emlékművel azonban Nansen egy másik - világviszonylatban is óriási - érdemére emlékeznek a norvégok. Nansen ugyanis 1905 körül szerepet vállalt a politikai életben (a háttérből segítette Norvégia és Svédország kettéválását, hazája első Londonba akkreditált nagykövete lett, majd az orosz kormány megbízásából Szibériában tevékenykedett és Norvégia washingtoni nagykövetévé választották).

Az első világháborút követően jószolgálati, emberbaráti feladatokat vállalt a nemzetközi diplomácia területén: a menekültek és hadifoglyok helyzetének jobbításán, s az oroszországi éhínség felszámolásán fáradozott. 1920-ban a Nemzetek Szövetségének egyik főbiztosaként az orosz, német és osztrák hadifogolycserét irányította, amelynek során elérte az Oroszországban raboskodó mintegy félmilliónyi hadifogoly szabadon bocsátását és hazatérését.
1922-ben a nemzetközi genfi egyezmény alapján ötvenkét ország fogadta el a hontalanná vált menekültek számára a Nansen által kibocsátott, mintegy 450 ezer úti okmányt, az ún. Nansen-útlevelet. Mindezen tevékenységéért 1922-ben Nobel-békedíjat kapott, miként a később, 1931-ben általa alapított Nansen Nemzetközi Menekültügyi Hivatal is 1938-ban.

Nansen magát mindenekelőtt felfedezőnek és kutatónak tartotta, ebben a szerepében volt a legboldogabb.

a nyaralás alatt begyűjtött információkon kívül felhasznált forrás :) : wikipedia http://hu.wikipedia.org/wiki/Fridtjof_Nansen norvegia.hu http://www.norvegia.hu/About_Norway/history/expolorers/nansen/
Fram múzeum (Frammuseet) honlapja http://www.fram.museum.no/en/

Angol leírás, sztori

"Nansen passports, originally and officially stateless persons passports, were internationally recognized refugee travel documents from 1922 to 1938, first issued by the League of Nations to stateless refugees.^[1] They quickly became known as "Nansen passports" for their promoter, the statesman and polar explorer Fridtjof Nansen.
The end of World War I saw significant turmoil, leading to a refugee crisis. Numerous governments were toppled, and national borders were re-drawn, often along generally ethnic lines. Civil war broke out in some countries. Many people left their homes because of war or persecution or fear thereof. The upheaval resulted in many people's being without passports, or even nations to issue them, which prevented much international travel. The first Nansen passports were issued following an international agreement reached at the Intergovernmental Conference on Identity Certificates for Russian Refugees, convened by Fridtjof Nansen in Geneva...] in his role as High Commissioner for Refugees for the League of Nations. By 1942, they were honoured by governments in 52 countries. Approximately 450,000 Nansen passports were provided to stateless people and refugees who needed travel documents but could not obtain one from a national authority.

The Nansen passport was originally provided to refugees from the Russian civil war. It is estimated that about 800,000 Russian refugees had become stateless when Lenin revoked citizenship for all Russian expatriates in 1921. In 1933, the arrangement was broadened to also include Armenian, Assyrian, and Turkish refugees.

Following Nansen's death in 1930, the passport was handled by the Nansen International Office for Refugees within the League of Nations. At that point the passport no longer included a reference to the 1922 conference, but were issued in the name of the League. The office was closed in 1938; passports were thereafter issued by a new agency, the Office of the High Commissioner for Refugees under the Protection of the League of Nations in London." https://en.wikipedia.org/wiki/Nansen_passport