A budavári Sándor-palota Pollack Mihály és Johann Aman bécsi építész tervei szerint épült fel 1803 és 1806 között. Az egyértelműen Pollack szellemiségét tükröző klasszicista városi palota domborműves frízeit egy bajor szobrászművész, Anton Kirchmayer készítette.
Az épülethez szervesen illeszkedő klasszicista domborművek közül kettő teljesen megsemmisült Budapest 1944-45-ös ostromakor, így mára csak az észak-nyugati homlokzaton található Olimposzi istenek maradt fenn eredeti formájában. A restaurálásra az 1980-as évek végén került sor, amikor a Sándor-palota teljes homlokzatát viszonylagosan helyreállították. Ezekben az években rekonstruálták Kirchmayer másik két, teljesen megsemmisült domborművét, melyek közül a dél-nyugati homlokzaton található 'Tavaszünnep, Vénusz diadalmenete' Melocco Miklós 1989-ben elkészült munkája.

Az észak-nyugati homlokzaton elhelyezkedő, egyetlen megmaradt Kirchmayer-féle frízről, illetve a déli homlokzaton található Török Richárd és Körösényi Tamás által rekonstruált domborműről a szorosan kapcsolódó műlapok között olvashatunk.

A Sándor-palota 1867 és 1945 között miniszterelnöki rezidenciaként funkcionált, majd Budapest második világháborús ostroma idején szinte teljesen megsemmisült. Teljes és igen szakszerű felújítása 2000 és 2002 között történt meg. A Sándor-palota 2003 óta a Köztársasági Elnöki Hivatal otthona.