Sajó Elemér (1875–1934): vízimérnök, vízügyi-, és gazdaságpolitikus.
A magyar vízügyi távlati tervezés úttörője, a két világháború közötti időszak vízügyi szolgálatának egyik kiemelkedő vezetője volt.
1928-tól Budapesten a Földművelődésügyi Minisztériumban; előbb a Balaton ügyeivel, majd a Vízügyi Főosztály vezetésével foglalkozott.
Itt született meg 1931-ben a híressé vált programja: „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása” tárgyban.
E koncepciója a következő évtizedekben a hazai vízgazdálkodás fejlesztésének egyik alappillére volt.
Életének utolsó éveiben az Alföld öntözési gondjainak megoldásával foglalkozott, a szikes területek problémáival, a Duna-Tisza csatorna kérdéskörével, a vízügyi szolgálat megszervezésével.

---