Utazásaim, a szobrokat keresgélő útjaim során különösen elővigyázatosan kell egy olyan utazást előkészíteni, mely város két megye határán fekszik. Eddig azt tapasztaltam, hogy minden megyék szélén fekvő települést igen nehéz megközelíteni, és gyakorlatilag mindegyiknek katasztrofális a tömegközlekedéssel való elérhetősége. Ez szerintem általános jelenség ebben az országban. Ide, Tiszafüredre már sokszor próbáltam eljutni, de csak most, autóval sikerült végre valamennyit látni is a városból.

Ez a 11 ezer lakosú város, mely a 'Tisza-tó fővárosa', ráadásul nem két megye, hanem NÉGY megye találkozásánál fekszik. BAZ, Heves, Hajdú-Bihar, és valójában Jász- Nagykun- Szolnok megyéhez tartozik.
Ennek megfelelően, hol ide, hol oda csatolták az idők folyamán.
Ez a tény, és a pénztelenség roppant módon meglátszik a város utcáin, egyáltalán a városképen.

Tulajdonképp kettő, azaz kettő! darab valamire való művészeti alkotás van az egész településen. Ebből a legnagyobbat, legfigyelemreméltóbbat, Makrisz Agamemnon 1976-ban készült Felszabadulási emlékművét nem tudtam lefotózni, mert az a Debrecen- Füzesabony 33-as számú út mentén áll, a városközpont meg nem arra van.

A másik a kettő közül ez a csak domborműves sztéléként jegyzett mű. A Madarak címet én adtam. De ha valaki megtalálja a mű igazi címét valahol, készséggel módosítom.
A városháza új épületét valószínűleg 1976-ban adták át, és akkor került oda ez az alkotás. Különben igen érdekes, és megállásra késztető mű. Mára sajnos a nagyra nőtt fák és bokrok takarásában már nem hagyon van hatása. Pedig igencsak kifejezi a közeli Tisza-tó környékén élő vízimadarak sokaságát. Kócsagok, daruk, vízinövények domborművei látszanak körben. Gyakorlatilag tudtam, hogy ott kell lennie, de keresgetni kellett, mert a növényzet teljes takarásában áll.

Ha a város mostanában az idegenforgalomból szeretne megélni, nem biztos, hogy jó befektetés az alkotást ennyire elhanyagolni!