Az egykor a történelmi Magyarországhoz, az I. világháború befejezése óta pedig Ausztriához tartozó, Kőszegtől mindössze néhány kilométerre fekvő Léka várának épületében többtucatnyi olyan műalkotás látható, amelyek méltán tarthatnának igényt a SzoborLap érdeklődésére. Se szeri, se száma a várban található szobroknak, domborműveknek, Léka azonban a MűLapok számát tekintve, azt hiszem, végül nem fog versenyre kelni a nagyobb magyarországi mezővárosokkal vagy valamely fontosabb egykori járási székhellyel - az itt található műveknek egy része ugyanis múzeumi műtárgy, nagyobb részük pedig - nyomtatott eligazító ide, internet oda - tökéletesen azonosíthatatlan műalkotás.

Nagyjából ez a helyzet az egyetlen feltöltött lékai lapommal, a fedetlen fejű katonát ábrázoló, másfélszeres életnagyságú mészkő szoborral is, ahol legalább az alkotó azonosítható: a szobor talpának jobb szélébe a szerző bevéste saját nevét, még a cseh nyelvben használatos mellékjelet is gondosan odaillesztette. Josef Mařatka pedig mindenképpen megér egy misét. Az 1874-ben született és 1937-ben elhunyt cseh szobrász korszakonként más-más stílusirányzat mellett kötött ki. Az 1900-as évek elején Rodin műhelyében dolgozott Párizsban (a francia szobrász segítette első párizsi kiállításához is), és első érett művei az expresszionizmushoz állnak közel. Prágába visszatérve a szecessziós szimbolizmushoz csatlakozott, háború utáni művei pedig a neoklasszicizmus hatását tükrözik (a prágai Újvárosháza szobordíszei, illetve háborús emlékművei jól mutatják ezt). Még érdekesebb, hogy Mařatka olimpikon is volt: szobrászat kategóriában részt vett az 1932-es Los Angeles-i olimpia művészeti versenyein, de érmet nem nyert (bronzérmes az egyik honfitársa lett), csak méltatást - végül is nem a győzelem a fontos, ahogy az olimpiai eszme megfogalmazója mondotta volt.

Léka fénykorában, a XIV-XVI. században a Kanizsaiak uradalma volt, Kanizsai Orsolya Nádasdy Tamással kötött házassága révén került a Nádasdyak birtokába, lakott benne Báthory Erzsébet is (a kastély médiafelelősei ezt a tényt szeretik legjobban kiemelni, bár a többit sem hallgatják el), 1676-tól pedig az Esterházyak birtoka lett - maga a vár egészen 1968-ig, amikor az Esterházy-családtól az addigra teljesen leromlott állagú, lakatlan épületet megvásárolta Paul Anton Keller osztrák író és felesége. A XIII. századból eredő, érintetlen románkori elemeket ma is tartalmazó vár felújítását ők kezdték el, Keller 1976-ban bekövetkezett halála után pedig az özvegy létrehozta a férjéről elnevezett alapítványt, mely 1980-tól az osztrák állammal közösen kezeli az építményt. Ma, a történelmi tényeket némiképp átugró fantáziával restaurálva, múzeum, koncertterem, kastélyszálló és étterem működik benne.

A fentiekből következően a szobor (melynek címét más fogódzó híján én adtam) Mařatka kései korszakából, a 20-as, 30-as évekből származhat, és itteni elhelyezésére valamikor az 1970-es években kerülhetett sor. De hogy hogyan került ide, és miért éppen ide, az megoldandó rejtély.