A kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium kertjének igen különleges szoborösszeállítása ez, mely létével nem pusztán újra köztéri alkotássá avat három réges-régi mellszobrot, hanem egyúttal az emlékezés mechanizmusát is kézzelfoghatóvá teszi.

A történet röviden annyi, hogy Kőszegen modern értelemben vett középiskolai oktatás a jezsuiták jóvoltából 1677 és 1680 között, a mai Jurisics téren emelt épületben kezdődött. A rend feloszlatása után, 1776-tól a piaristák kapták meg az épületet. Az 1780-as évek elején az épület szűkössé vált, bővíteni kellett, és új homlokzattal látták el. A három itt látható szobor épületdíszként alighanem ekkor kaphatott helyet a gimnázium főhomlokzatán. Eredeti szobrászukról adatot sajnos nem lehet tudni.

1815-től, mikor a piarista rend Kőszegről Kaposvárra költözött, az iskola a bencések fennhatósága alá került, és így működött egészen 1948-ig. A XIX. század végére azonban szükségessé vált egy vadonatúj gimnáziumi épület felhúzása; a ma is álló, Herczegh Zsigmond által tervezett klasszikus iskolaépület átadására végül 1908-ban került sor, amely az oktatási intézmény státuszában is változást hozott: kisgimnáziumból ún. főgimnáziummá alakult át, neve pedig a második világháború végét követő egy-két évig Szent Benedek-rendi I. Ferenc József Főgimnázium lett. A régi épület elbontását a rákövetkező évben, 1909-ben végezték el, de az eredeti épület emlékeként meghagyták az attikafalat, amelyen ugyancsak 1945-ig ott állt az itt látható három mellszobor. Akkor lebontották, de szerencsére nem semmisítették meg őket, átkerültek az 1948-tól, az államosítástól Jurisich Miklósról elnevezett gimnázium tulajdonába, és évtizedekig elfeledetten hevertek.

Az ötlet, hogy a százéves tanintézmény és gimnáziumépület megünneplésére állítsák fel az évszázadokon át a jogelőd iskola védjegyének számító három épületdíszítő szobrot, a kétezres években merült fel. Az ünnepélyes felállításra végül 2008. novemberében, a centenáriumi ünnepségek keretében került sor. A kompozíció és a felállítás megtervezője Trifusz Péter volt, a gimnázium művészeti tanára, egyúttal a kőszegi várszínház grafikusa és arculattervezője.

A három szobor közül csak kettőről tudható biztosan, hogy kit ábrázol. Egyikük Lotharingiai Ferenc (1708-1765), Mária Terézia férje; a másikuk József Benedek Ágost (1747-1792), ismertebb nevén II. József, vagyis Mária Terézia fia. A harmadik figura kiléte bizonytalan, elképzelhető, hogy ő Habsburg Rudolf (1552-1612), esetleg Mária Terézia atyja, VI. Károly (1685-1740) - ez utóbbi feltételezést erősíti, hogy a három mellszobor eredeti környezetében egy Mária Terézia-domborművet vett körül.

Külön felhívom a figyelmet a középső, legmagasabb szobor furcsa váll-részére, mely egy emberi arcot imitál. És egyáltalán az egész kompozíció hallatlan eredetiségére és eltaláltságára, mely feltétlenül nagyszabású megünneplése az iskola száz évének, és egyúttal pontosan érzékelteti, mit jelent a tanításban-tanulásban több évszázadnyi, ezen a különleges módon kitapintható, taktilis hagyomány.