Kismarty-Lechner Jenő építészmérnök (1878-1961) a XX. századi magyar építőművészet meghatározó alakja. Medgyasszay Istvánhoz hasonlóan a helyi jellegű, egyfajta 'nemzeti stílust' képviselő építészet lehetőségeit kereste már a század első évtizedeiben.
Elszakadva az eklektika hagyományától és önálló hangot keresve a nagybáty, Lechner Ödön szecessziós stílusától, törekvéseit egyértelműen a modern építészet felé történő nyitás határozza meg ekkoriban, amely jól nyomon követhető a funkcionalitást követő alaprajzokban és a szerkezeti tisztaságra való törekvésekben. Mindemellett egész életében kutatta a magyar népi motívumkincset, amelyet alkotó módon ötvözött a felvidéki reneszánsz építészet pártázatos díszítőmotívumainak továbbgondolásával.

Az 1910-ben épült, a Gellért-hegy lábánál található és Warga László építészmérnökkel közösen tervezett bérház érdekessége, hogy az épület legfelső szintjén működött Kismarty-Lechner saját építészirodája, amely ma lakásként funkcionál. Egyébként mindkét építész évekig a ház lakója is volt.

A kiugró homlokzati rész jellemzően angolvörös, okker és kék színű ornamentális sgraffitója az egyik legszebb példája Kismarty-Lechner Jenő század eleji törekvéseinek, melyről fentebb már szó esett.
Sajnos a műemléki védelem alatt álló épület sgraffitója ma nincs egységesen jó állapotban. A legfelső épületszint díszítése, ahol egykor az építésziroda működött, mára teljesen megsemmisült, ezért itt komoly kiegészítésekre, illetve rekonstrukcióra volna szükség. A teljes sgraffito pedig szakszerű tisztítás után visszakapná eredeti színvilágát.

A 'fali' idézet eredetije:

Zsoltár 126 ^[2]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, * kik azt építik;
126:2 Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz, * ki azt õrzi.