A bonyodalmak azzal indultak, hogy néhány hónappal ezelőtt valamelyik Zuglóval foglalkozó portál archív anyagai között találtam egy képet erről a szoborról. A SzoborLap összes zuglói szobrát átnéztem, aztán minden 'Család' című szobrot egyenként, valamennyi szóbajövő adatbázist módszeresen átkutattam, megkerestem jó néhány szobrot a valóságban is - cím és alkotó nélkül, egyetlen fénykép birtokában semmilyen eredménnyel. (Illetve nem egészen, mert közben akadtam rá erre: http://www.kozterkep.hu/~/11348/_csalad_budapest_andreas_papachristos_1976.html ) A korát nagyjából sejteni lehetett, az apa hajviselete, garbós pulóvere valahová az 1970-es évekre helyezte a szobrot, és azt is gondoltam, hogy politikai megfontolásokból a művet nyilvánvalóan nem távolíthatták el.

Aztán ma, hamarosan születendő gyermekünk miatt, a zuglói anyakönyvi hivatalba vitt az utunk, pontosan oda, ahol annak idején házasságot kötöttünk. Sorszám, várakozás, kötelező rágyújtás a kijelölt dohányzóhelyen, az épület kis belső udvarán, és ahogy kiléptem, egyszerre csak megláttam. Ott áll, alighanem pontosan ugyanazon a helyen, ahol az archív kép is mutatja, a műkőfalas-alumíniumdíszítőléces-üvegablakos környezetben, csak most nem gyep meg betonút van körülötte, hanem természetbarát faháncs és fehér szórókő. A szobor bal alsó szélén ott a szignó is, 'Kiss I / 1974'.

Mentségemre szól, hogy az Artportal és ily módon Wehner Tibor közelmúltban megjelent katalóguskönyve (Modern magyar szobrászat 1945-2010) is a XV. kerületi Házasságkötő Terem udvarán tünteti fel a helyét. Előbbi zöld andezitnek, utóbbi andezitnek nevezi az anyagát - szerintem ez mészkő szobor, de lehet, tévedek. Még meglepőbb a címe - dehát idők, erkölcsök. A hetvenes évek közepén a szülők testtartása formálta kagyló, a gyermeket körbeölelő héj és a címadás bizonyára a modernség határköve, végső fokmérője lehetett Kiss István számára. Ma mindenesetre biztosan nem 'sejtként' gondolok erre az egygyermekes fiatal párra, kicsiny családra.