Carl Lutz a magyar holokauszt idején a svájci nagykövetség alkonzuljaként dolgozott; a vészkorszak idején mindvégig Budapesten tartózkodott, 1944 őszétől több ezer üldözött embernek juttatott svájci menlevelet, hivatalos elismerést arról, hogy az igazolás tulajdonosa svájci állampolgárként védettséget élvez. Ez nagyon sok esetben segített, nagyon sok esetben sajnos nem.

Carl Lutz alakját a kortárs szépirodalomban legplasztikusabban Sándor Iván Követés című regénye örökíti meg, a róla és budapesti tevékenységéről szóló legteljesebb dokumentumgyűjteménynek pedig Theo Tschuy Becsület és bátorság című könyve számít (1995; magyarul: Well-PRess Kiadó, é.n. ^[2003]).

A nyitott könyvet formáló, két látható lapján domborművet tartalmazó kicsiny emlékművet 2006. december 13-án állították fel a budapesti amerikai nagykövetség épülete előtti kis téren. (Carl Lutz dimplomataként ebben az épületben ténykedett 1944-45 folyamán.) Sajnos, alkotójára se a művön, se az interneten, se a nyomtatott irodalomban nem bukkantam rá eddig. Az újabb feldolgozások közül Bob Dent említi ugyan, de a szobrászról ő se szól.