Heitler László könyvében olvasom: Marton mindig készen állt, egy-egy alkotás megformálására. A lényeg: "valamilyen élethelyzetben, lehetőleg cselekvés közben jeleníteni meg az embert.."
Igaz, ez az aktok megformálásával kapcsolatban íródott, de ez a lányalak is éppen-hogy, jelzés szintjén visel ruhát.
A program megfogalmazása: "a zsánerből kinövő és az életképi helyzetek bizonyos jegyeit őrző szobrászat java alkotásai (...) ugyanezt a szellemet követték, s az ilyen szoborfelfogásnak széles tábora volt az ötvenes, hatvanas évek magyar művészetében. Marton, aki nem szereti sem a szellemi rejtélyt sem a formai mellébeszélést s ebből következően munkái nyitott is világos képletek, egyéni jegyekkel gazdagította a mások által is alkalmazott megoldásokat."

---