Lázár Mihály (1898-1941) a baloldali eszmékben megrögzötten hívő, kommunista, munkásmozgalmi harcos, akit az 1970-es évek szocialista propagandája a székelyföldi ífjúság, munkásosztály példaképének állított be.
Sepsiillyefalván született, majd 6 elemi elvégzése után cipészinasnak állt. Részt vett az I. világháborúban, ahol szovjet forradalmi röpcédulák hatására átállt a Vörös Hadseregbe (ez a tette a hazaárulás tényével is felér!). Hűségét és elkötelezettségét látva megválasztják politikai biztosnak a hadseregen belül. 1921-ben tért haza. Munkát nem talált itthon, ezért több székely társához hasonlóan Amerikába vándorolt ki, ahol előbb rakodómunkás majd cipészségből kereste meg a kenyerét. Tüdőbajt kapott és úgy döntött hazatér a szülőföldjére. 1927-ben megnősült és bekapcsolódott az illegális baloldali, kommunista tevékenységekbe. Megalakította a sepsiszentgyörgyi dolgozók klubbját ahol propaganda-feladatokat látott el. 1933 május 1-én király és rendszerellenes röpcédulákat terjesztett, és a munkások és a katonaság együttműködéséért agitált. Erre a tettére a rendőrség lecsapott és két év börtönre itélték. Szabadulása után is állandó megfigyelés alatt tartották. 1941-ben már a magyar csendőrség tartóztatta le (a "kis magyar világ" beállta után) és vallatás alatt, ahol Lázár nem tört meg, halálraverték. 1973-ban a város vezetősége, ideológiai megfontolásból a fiatalság példaképévé kívánta emelni, de ez nem sikerült.... a szobor ma is eredeti helyén áll, egy gimnázium udvarán, de az út felöl magas kerítés található előtte, a környező fák eltakarják, ezért rejtetté vált. Emléke a közömbös homályba sűlyedt. A mű mindenképp a szobrász Jecza Péter egy jól sikerült portrészobra.
Lázár Mihály egykori sepsiszentgyörgyi házán (a ma is az ő nevét viselő utcában) 1971 május 8-án emléktáblát avattak, melyet a rendszerváltás után, 1990-ben eltávolítottak.

---