Bartók és Kodály a Húsz magyar népdal előszavában:
„Eltart még soká, míg a népdalok elfoglalják az őket megillető helyet a hazai és nyilvános zeneéletünkben.
A magyar társadalom túlnyomórésze még nem elég magyar, már nem elég naiv és még nem elég művelt arra, hogy ezek a dalok közelebb férkőzzenek a szívéhez…”^[1]

Kodály Zoltán egész életére szóló népzenei élményt szerzett a felvidéki Mátyusföldön. Élményeit közölte Bartókkal, és így az Ő népdalgyűjtő munkája is elkezdődött 1905-ben.
„1910 húsvétján édesanyjától, Pozsonyból Pestre utazva megállt Nagymegyeren, és Fekete Sándor református lelkész segítségével több, később általánosan ismert dallamot gyűjtött.
Még az év novemberében már tudatosan jött Nagymegyerre, és fonográf segítségével összesen 94 dallamot gyűjtött. (Ezeket a népdalokat később Ág Tibor megjelentette a Lement a vacsoracsillag című kötetében.) Bartók annyira fontosnak tartotta a nagymegyeri dallamokat, hogy közülük 24-et az 1924-ben napvilágot látott „A magyar népdal” című művében is megjelentetett.
Több itt gyűjtött dallamot zeneműveibe is beépített, ilyen a „Hervadj rózsám, hervadj!, az „Összegyűltek az izsapi lányok”, vagy a 44 hegedűduóban a „Hej, sárelő”.”^[2]

„...az az idő, mit ilyen munkával (a népdalgyűjtéssel) töltöttem, életem legszebb része, és ezt nem adnám oda semmi másért sem.” (Bartók Béla: Népdalkutatás Kelet-Európában, 1943.)

„Bartók nagymegyeri kultuszának alapja az 1910-es gyűjtése. Így történt, hogy a Csemadok kezdeményezésére, a Bárdos Lajos Vegyes Kar évfordulójára 1992-ben szobrot avattak Bartók Béla tiszteletére. Lipcsey György alkotását Bartók Béla fia leplezte le. A város főtere Bartók Béla nevét kapta, s róla nevezték el 2000-ben a magyar tannyelvű alapiskolát is.”^[3]

---