Kedves János! Gratulálok a szép fotókhoz és gyors feltöltéshez. Nekem nagyon tetszett a polgármester beszéde a költőről, életútjáról. A műsorban szavalt versből egy részletet idéznék, mely nagyon illett az ünnepi alkalomra.

'Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.'

Köszönöm a szoboravatás utáni kétszemélyes Szoborlap-szerkesztői találkozást, a kellemes beszélgetést.

Kedves János és Mari, remek dolog, és szinte mindegy, mikor melyikőtök előzi meg a másikat egy-egy új szegedi szobor feltöltésénél, a munkátok mindannyiunk javára válik.

Győrben töltve rövid időt, ezekben a napokban elég sokszor jut eszembe Radnóti Miklós. Ha akadna olyan, akitől költészete esetleg távol áll, mert túlságosan iskolai dolog volt, túlságosan tananyag (sokan abba a nemzedékbe tartozunk, úgy nézem, akik számára időrendben ő volt az utolsó költő, akit tanítottak nekünk), annak ajánlom figyelmébe Ferencz Győző Radnóti-monográfiájának (Osiris, Budapest, 2005) egy részletét. Az 587-593. oldalon a szerző részletesen bemutatja, hogyan birkózott meg Radnóti William Blake London című versének fordításával. Mindennél meggyőzőbb érv ez a rövid részlet amellett, hogy Radnóti anyanyelvének és az irodalmi szöveg megalkotásának milyen hatalmas géniusza volt.