Székely Bertalan kb. 2.8 m magas mészkő obeliszkre helyezett, másfélszeres életnagyságú fejszobrának legfontosabb művészettörténeti vonatkozása az, hogy ez az egyik legelső alkotás Kerényi Jenő keze alól, mely utóbb köztérre került. A mellszobrot Kerényi 1936-ban, még képzőművészeti főiskolai hallgatóként készítette. Szadán, az itt 1910-ben nyugovóra helyezett Székely Bertalan, illetve felesége sírján 1943-ban állították fel, két évvel azután, hogy Kerényi Jenő első komoly köztéri sikerét, az azóta elpusztult lévai Hősi emléket elhelyezték.

Rózsa Gyula nemrégiben megjelent Kerényi-monográfiája (amiből a MűLap adatainak egy részét vettem, és ahonnan az ösztönzést szereztem, hogy a valóságban megkeressem) keveset szól a munka és a megbízás körülményeiről - alighanem főiskolai vizsgadarabról lehet szó, melyet később a szadai emlékhelyen könnyűszerrel felhasználtak. Bizonyos, hogy a nagyméretű portré Kerényi 1937-38-as római tanulmányútja előtt keletkezett - az az út egész művészetére hatással volt, és haláláig megszabta szobrászati stílusának szélesebb kereteit. A közismert Kerényi-művek (főként az 1945-1975 között készítettek) ránézésre kiválaszthatóak ezer szobor közül is.

Igen nehéz volt a művet a Budapesttől északkeletre eső, a közvetlen agglomeráción már túl lévő településen fellelni, számtalan szadai járókelőt, főleg korosabb embereket kellett megkérdeznem, mire az egykori, ma már nem használt református temetőbe eljutottam, ahol a síremlék magasodik (a szó szoros értelmében kiemelkedik környezetéből, amit elvileg körbejárható, ám növényzettel sűrűn benőtt elhelyezése még külön kiemel). Pedig a faluban áll a festő egykori nyaralója, melyben kevés befektetéssel ideális Székely Bertalan-múzeumot, emlékszobát, kegyhelyet stb. lehetne újra kialakítani (létezett már ez; most galéria és művészház), és egy-két eligazító tábla segítsége is elkelne akár annak a háznak, akár ennek az egyszerre két korszakos képzőművészhez kötődő szobornak a megtalálásában. A hely leírásába mindenesetre a legkönnyebb autós eljutást foglaltam bele, és ezt az utat télen meg is fogom ismételni, mert a lombok-ágak-levelek nyáridőben erősen takarják Kerényi művét.

Székely Bertalanról és a síremlékről alig van frappánsabb összefoglaló, mint az obeliszk elő- és hátoldalába vésett, ma már megkopott és nehezen olvasható szöveg: 'Ádámosi / Székely Bertalan // Az eszményi szép apostola / nemzeti történelmünk festője / a magyar rajztanárság nevelője / a Képzőművészeti Főiskola / igazgatója / 1835-1910 // Az emlékezés és kegyelet jeleit / felállította közadakozásból / a Magyar Rajztanárok Országos / Egyesülete / 1943.'

Adalékként Révész Emese Székely Bertalan kultuszáról szóló, a festő a Magyar Nemzeti Galériában még 1999-ben rendezett kiállítása kapcsán írt tanulmánya olvasható, mely magyarázatot ad arra is, hogy e kiemelkedő jelentőségű, a magyar festészet XIX. századi kánonját igen erősen meghatározó festőművész síremléke miért épp Szadán áll.

Itt lentebb, a szaggatott vonal alatti részt Aerdna küldte el nekem (amit külön is köszönök neki), éppen egy évvel az eredeti műlap feltöltése után. Mint a lenti hozzászólásomban is jeleztem, a kétely a tényleges alkotó személyével kapcsolatban már korábban is felmerült. Mindent végigtanulmányozva úgy látom, két kutatás végeredménye feszül egymásnak: Magony Imre Bory Jenőt, Rózsa Gyula Kerényi Jenőt tartja alkotónak, és csak itt, ezen a speciális helyen vitáznak egymással, úgy talán, hogy nem is tudnak róla. Miközben ismételten elfogadom, hogy hivatalos dokumentumokban, iratokban, s akár még nemes felajánlásokban és vallomásokban is a kiváló emlékhely presztízsének érdekében 1945 előtt Bory Jenőnek kellett szerepelnie szobrászként (hiszen ő volt a mester, Kerényi pedig csak beosztott tanítvány), ugyanúgy azt is állítom, hogy műlistáját és feltételezését Rózsa Gyula sem a légből kapta. És még továbbra is kitartok a leggyengébb lábon álló érvem, saját tapasztalásom mellett: a szadai sírszobor a valóságban sokkal inkább hat a fiatal Kerényi művének, mint a befutott Boryénak.

„Székely Bertalant a volt tanítványok részvételével temették el. Évekig állt a sírdomb kőemlék nélkül, míg Bory Jenő szóvá nem tette a Mester tisztelőinek körében, hogy ő készítene egyet. A követ egy kőbánya tulajdonosa adta tisztelete jeléül. Bory tanítványai az Epreskertben is kifaragtak egy Székely alakot a Bory által készített modell után. „Jelentéktelen mű, de kősúlyos és tömeges – mondjuk – elmozdíthatatlan.” – vallotta Bory.
A szadai református temetőben álló mű a sírnál „fejfaként” van felállítva, avatására 1943. november 27-én került sor. Az avatáson a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete meghívására a Képzőművészeti Főiskola tanári kara is képviselte magát, Pilch Dezső protektor, Horn Antal és Burghardt Rezső rendes tanárok személyében.” (Forrás: Magony Imre: Bory Jenő 61. o.)
A szobor másik példányát a Bory által készített szobor alapján Kerényi Jenő faragta ki márványból főiskolai feladatként, ez az alkotás ma Budapesten az Epreskertben található. Az Epreskertben volt a Képzőművészeti Főiskola műterme. (uo. 113.o.)
A síremlék elkészítésére az 1935. november 13-i kari ülésen tett javaslatot Bory Jenő, mint a Székely Bertalan Centenárium megrendezésére alakított albizottság tagja. Az epreskerti Székely szobor felállítását Pilch Dezső és Sidló Ferenc javasolta. (uo. 248-249 o.)