Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko (magyarosan: Kosciuszko Tádé) (Mereczowszczyzna, 1746. – Solothurn, 1817.) lengyel-litván nemzeti hős, hadvezér és a nevét viselő, az Orosz Birodalom ellen indított 1794-es felkelés vezetője.
Az amerikai függetlenségi háborúban ezredesként harcolt George Washington oldalán.
1792-ben II. Katalin orosz cárnő csapatai betörtek Lengyelországba, hogy leverjék az oroszok által 1772-ben megszállt területek felszabadítását célzó reformmozgalmat. Kosciuszko a nagy dubienkai csatában hadosztálya élén fényes győzelmet aratott az ötszörös túlerővel rendelkező Orosz erőkkel szemben, ezért vezérezredes lett, s a franciáktól tiszteletbeli állampolgárságot kapott...
A szobrának is kalandos története van.
Az alkotást Leonard Marconi olasz származású lengyel szobrász készítette, de 1899-es halála miatt, veje és szobrásztársa, Antoni Popiel végezte el az utolsó simításokat.
1900-ra elkészült a lovasszobor, de az elhelyezése körüli viták miatt, éveket töltött raktárban, majd a Wawel udvarán helyezték el. Egy tűz során majdnem megsemmisült.
1921-ben helyezték el a jelenlegi helyére, a Wawel IV. Ulászló bástyájára.
1940 február 17-én a németek a szobrot lerombolták, teljesen megsemmisült.
1960-ban a drezdai lakosok összefogásával a szobrot újraöntötték és Krakkónak ajándékozták.
A szobor másolatát, 1976-ban, az Amerikai Bicentenárium évében, a krakkóiak Detroitnak ajándékozták.