Tauffer Vilmos (1851-1934) a ma II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikaként működő intézmény megalapítója és első igazgatója volt, a nőgyógyászati sebészet magyar úttörője. Az ő elképzelései és Kauser József tervei szerint emelték a klinika egykori épületét az Üllői út páros oldalán az 1880-as évek második felében. Az akkori gyakorlat szerint az adott klinika vezetőjének igen nagy beleszólása volt a felépítendő klinikaépület építészeti megoldásaiba, végső kialakításába: a cél az volt, hogy a megépített kórház a lehető leghatékonyabban szolgálja az ott folyó gyógyító munkát, egyúttal szentélye is legyen ennek a gyógyító tevékenységnek. Eredetileg ezt az épületet is, ahogy az egész külső klinikai tömböt, vele nagyjából szemben, a páratlan oldalon akarták elhelyezni - a Pál utcai fiúkból ismerhető egykori Fűvészkert beépítése azonban jóval kisebb költségekkel járt, tekintve, hogy a terület az egyetem tulajdonában volt.

A klinikát az 1960-as, 70-es években rekonstruálták, oly módon, hogy az eredetileg egyemeletes, háromszintes épületet Töreky Dezső (KÖZTI) tervei szerint gyakorlatilag teljesen átépítették, a kerítéseken és némelyik kísérő épületen kívül semmi felismerhető részlete nem maradt. Rendeltetésének 1974-ben adták át a ma külsőre kissé leromlottan álló, saját rettenetes korát messzemenően tükröző, egyébiránt Ybl-díjjal jutalmazott épületet (előtte áll Ligeti Erika remek anya-fiú szobra), melynek egyes részei (pl. szülőszobák) világszínvonalúak e pillanatban, egyes részei pedig (pl. várakozó apukák által használható vécék) kiesési rangadót játszanak a megye III-ban. Elképzelhető, hogy a Stróbl Alajos által megformált szobor már az előző épületben is ott állt.

Tauffer és Stróbl 'együttműködése' szobortörténeti értelemben még egyszer hozott gyümölcsöt ezen a mellszobron kívül, és ha belekalkuláljuk, hogy Tauffer nem mintázhatta meg Stróblot, akkor ez a két alkalom nem is olyan kevés. Mint Semmelweis Ignác tanainak és gyakorlatának egyik legmarkánsabb követője és széles körben terjesztője, Tauffer egyik kezdeményezője volt az ugyancsak Stróbl Alajos mintázta nagy Semmelweis-szobor 1906-os felállításának. Az eredetileg a mai Erzsébet téren elhelyezett szobor avatásán (1948 óta a Rókus kórház előtt áll, lásd 3553) ő mondott beszédet. Feltételezem, hogy az itt látható mellszobor valamikor az 1910-es, 20-as évek fordulóján készülhetett, talán a professzor 1918 nyarán történt nyugdíjba vonulásakor (hiszen az idősebb férfit ábrázolja), Stróbl egyik késői munkájaként.