Kovács Géza szobrász a csernátoni tájmúzeumban állította fel ezt az alkotását, az onnan kikerűlt 'hulladékfémek' felhasználásával, így egy modernebb alkotást helyezett a hagyományörző térbe. Az avatásra 2010 szeptember 25-én kerűlt sor. Íme néhány gondolat az avatáson elhangzott beszédből: 'Kovács Géza munkája megtöri az immár több mint harminc éve itt megszokottá vállt néprajzi és történelmi emlékhelyül szolgáló élő múzeumudvart. Figyelmeztető jel. De nem a vas ridegségével próbál elriasztani, meghökkenteni, hanem formai diferenciálódásával, kiváncsiságra serkentő erejével, meleg színeivel vonz. Bármely oldalról nézzük ezt a szobrot mindig más és más képzeteket kelt, más és más információk, esztétikai élmények futnak át a szemlélőben. A formák, fémvonalak, görbék, erőteljes szögek és a közöttük lebegő üres, de nem értelmetlen tér játéka, határozott, eleven kombinációt nyújt. A hétköznapok sokszor izzasztó valóságából kiragadott tárgyi elemek első látásra kaotikus hatást keltve mutatkoznak – mely hatás a modern szobrászat egyik sajátossága – de minden divergenciájuk ellenére egymásra utalt plasztikák világos rendszere áll helyt ezen az alkotáson. Az ilyen modern műnek mindig van több- kevesebb rejtett értelme, mely a művészi magatartás egyéni szüleménye, de mindez közérthetőbbé válik számunkra, ha nyitott gondolatisággal, ünnepi könnyedséggel közeledünk feléjük, ha vágyunk a tárgyiasság mögött rejlő, időkeretbe szorúlt megfoghatatman igazságokra.' (Sántha I. Géza).
A térplasztikát ma nem az eredeti, avatási helyén találjuk, hanem attól kb. 50-re keleti irányba, a kocsiszín mellett.

---