Az egykori győri neológ zsinagóga ma az ország egyik legcsodálatosabb ilyen jellegű építészeti emléke. A nyolcszög alaprajzú, háromkarzatos, két oldalt iskolaszárnyakkal megtoldott épület Benkó Károly tervei alapján épült, a teljes komplexum 1870-re készült el; az 1920-as évek közepén részben bővítették. A zsinagóga 1944-ben, mint a vidéki Magyarországon mindenütt, hívőinek döntő többségét elveszítette. Az épületet ugyan 1946-ban újraszentelték, az iskolákat azonban rövidesen elvették a hitközségtől, s az idősebb emberek távozásával, az általában vett szekularizációval a zsinagóga állaga is lassan romlásnak indult. A hitközség 1968-ban Győr városának adta el az épületet, mellyel ezután évtizedekig nem történt semmi. 1991-ben alapítvány alakult a zsinagóga megmentésére, és 2001-2006 között több ütemben nagy hozzáértéssel, gyönyörűen felújították. Az egykori téli imaterem ma is hitéleti célokat szolgál, a zsinagóga főépülete a Vasilescu-gyűjtemény kiállításainak és hangversenyeknek ad otthont, a valamikori iskolaépületeket a Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézete használja.

A MűLap feltöltésére alkalmat adó, 2004-ben, a holokauszt 60. évfordulóján állított műtárgy felirata minden alapvető adatot elmond dr. Róth Emilről, akiről a zsinagóga nyugati, bejárati homlokzata felőli utcát is elnevezték. A tábla nem mondja el, hogy a kunszentmiklósi születésű fiatalember, aki a budapesti Rabbiképző Intézetben szerzett diplomája mellett filozófiai tanulmányokat is folytatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, s aki a judaisztika körébe tartozó aktív tudományos munkát egész pályafutása alatt végzett, e tárgykörben több könyvet is publikált, 1931-ben avatták rabbivá, először Egerben szolgált, és 1935-ben választották a győri neológ gyülekezet élére. Tisztségével együtt a város közgyűlésében is helyet kapott, négy évvel később azonban az akkor elfogadott zsidótörvények értelmében kizárták onnan. Tanításait ettől fogva az ifjúság mielőbbi elmenekítése kérdésének szentelte. A deportálások megkezdése előtt maga is ajánlatot kapott, hogy családjával együtt a leendő Izraelben keressen menedéket, ezt azonban elutasította, és feleségével, két kisgyermekével együtt a legelső győri transzport tagjaként halt meg Auschwitzban.

Csak érintőlegesen említem meg ezen a nyáron szerzett összehasonlító élményeimet, hogy míg Kőszegen a roskadozó, gyakorlatilag elhagyott és semmiféle helyi támogatást nem élvező zsinagógán kívül jóformán minden a zsidó múlttal vagy holokauszttal kapcsolatos köztéri emlék a hatvanas-hetvenes évekből származik (szinte egyetlen jelenkori kivétel az éppen ottjártamkor felavatott botlatókő az 1882-ben született és Auschwitzban meggyilkolt Bass Rezső emlékére), addig Győrben ugyanez az emlékezet mainak (korszerűnek), szépen gondozottnak és rendbenlévőnek látszik.