dr. Török Béla 1894 Vadászerdőn Temesvár mellett született, mint Török Sándornak, az akkori magyar erdészet egyik legkiválóbb vezéralakjának egyetlen fiúgyermeke. Középiskoláit Temesvárott végezte, majd 1912-ben a Selmecbányái főiskola erdőmérnöki osztályára iratkozott be. A háború kitörésekor bevonult a temesvári tüzérezredhez és túlnyomórészben harctéri szolgálatot teljesített a háború végéig. 1919 októberében szerelt le mint tart. tüzérfőhadnagy. Főiskolai tanulmányait 1920-ban Sopronban fejezte be, amely után gróf Esterházy Ferenc tatai hitbizományának erdőgondnoka lett és innét került 1923 januárjában a főiskola út- és vasútépítéstani, majd pedig erdőhasználattani tanszékéhez tanársegédnek. Képességeit az erdőmérnöki osztály korán felismerte és mint adjunktust 1926 őszén az újonnan létesített fatechnológiai tanszék vezetésével bízta meg vizsgáztatási joggal. 1929-30-ban egy évig a berlini 'Reichs-anstalt für Materialprüfung', majd pedig a stuttgarti műegyetem anyagvizsgáló intézetében dolgozott. 1933 május 22-én az erdőmérnöki osztály egyhangú kitüntetéssel az erdészettudományok doktorává avatta, majd ezt követőleg fogadta el mind az erdőmérnöki osztály, mind a főiskola tanácsa magántanári jelölését és minden előkészületet megtett arra, hogy a bírálók egyhangú, rendkívül kedvező bírálata alapján magántanárrá nyilvánítsák. Sajnos, váratlanul bekövetkezett halála ezt megakadályozta.

A szobor érdekes kompozíció, jól tükrözi az ígéretes, befejezetlen életművet.