A Pomázon látható Országzászló némiképp eltér az átlagos hagyományos ábrázolásoktól. A zászlótartórúd egyetlen 17 méteres tölgyfából lett kifaragva. Alkotója Farkaslaki Jakab György még emlékszik Szervátiusz Jenő napokig tartó bolyongására, amikor a Tamási Áron síremlékéhez keresett méltó kősziklát. A faragás körül maga is ott tüsténkedett, részben mint a faragás irányában elkötelezett növendék, és részben mint Tamási Áron unokaöccse. Az elődök nyomdokaiban járva Jakab György is napokig kóborolt a környék erdőrengeteiben, míg megszólította a hatalmas tölgyfa, amibe beleképzelte a saját álmait, hogy megjelenítse Emese álmát. Hegyen-völgyön vontatva aztán megérkezett a fatörzs a művész udvarára, ahol az egyik képen látható állványzaton kibontakozott a történet.
A félméter átmérőjű országzászlót tartó oszlop legfelső faragványa egy kézből magasra nyúló rúd, amely a zászlót tartja. A kéz valójában Attila keze, markában a kardját tartja. Ezt a felső rudat azonban a hatalmas méretekből adódó erőviszonyok miatt nem lehetett kardszerűre elkeskenyíteni, mert egy erősebb szélvihar a zászlónak feszülve esetleg kettétörné az oszlopot. Attila keze alatt a Turulmadár látható, lentebb pedig Emese, mély álomba merülve. Emese álma az oszlop alsóbb részein folytatódik, szoknyájából egy kehely, majd Álmos portréja bontakozik ki, alatta a hét vezér neve olvasható, majd Szent István király következik, aki a kardjára támaszkodik. Az egyházalapító királyt gyakran kezében egy templomot tartva szokták ábrázolni. Az anyag sajátossága ezt itt nem tette lehetővé, helyette az oszlop legalsó szintjén Pomáz három temploma jelenik meg.
A magyarság eredetének mondavilágát a tölgyfaoszlopon ily módon elbeszélő domborművet a Klisza-dombon találhatjuk, szemben a Honfoglalási Emlékművel. A környék múltjáró és a föld mélyének rejtett kincseiről titokzatos és misztikus legendák terjednek az itt élő emberek között.
Forrás: Jakab György honlapja (csont-faszobrasz.fw.hu)