Elhatároztam ha már heti öt, akkor legalább lassan, de biztosan haladjak valamerre Debrecen abbahagyott anyagával is. Tehát heti egy alkotás ezentúl hazai pálya lesz. Van még elfeledett; nem, vagy alig ismert alkotás a városban.
Legnagyobb meglepetésemre, az alkotó Eigel Istvánnak mindössze egyetlen műve szerepel még a szoborlapon, pedig van egy szép kis listája. Debrecenben két alkotása van. Hamarosan a másikat is láthatjátok.

Ezúton kérem a különleges mozaikokat kedvelőket, próbáljuk meg bővíteni ezt a sort.

A Debreceni Egyetem Agrártudományi karának egyik melléképületében helyezték el még 1968-ban ezt a 84 négyzetméter nagy mozaikot.
Az egyetemen látható többi alkotást több mint másfél éve bemutattam. Erre tehát igen sokat kellett várni. Sajnos nem véletlenül; ugyanis az épületet igen ritkán használják ma már. Egy ilyen pillanatot használtam ki kedden délután, hogy mielőtt elkezdődik az oda meghirdetett program, le tudjam fotózni.
Az egyetem étterme, és színházterme egyetlen épületben van, a Kollégium mellett, ahol Kiss István Lovai is állnak (a tér túloldalán).

Az egyetlen hatalmas, szalagszerűen elhelyezkedő mozaik négy részből áll; a négy évszak, egy-egy színeiben is jellemző jelenetéből. Míg a tavasz ábrázolásán a sokféle tobzódó szín a jellemző, a nyárén a sárgák és vörösek többsége látszik. Az őszén a barnák különböző árnyalatai, a téli képen meg a kékek többsége dominál. Egy-egy évszak egy kb. négyzet alakú kép. Egységes abban, hogy mindegyik évszaknál a nap korongját látjuk a felső harmadban. Ezeknek a napkorongoknak a szélei egymásba kapcsolódnak, fűződnek, és így láncszerűvé válik a kép.
A művészettörténész sokalakosnak írja le a művet, de én meg is számoltam az alakokat. Egyetlen ülő nő mellett 23 álló nő és férfi alakja bontakozik ki a sokezer muránói üvegmozaik lapocskáiból. A mozaiklapok nem egységesek méreteikben, tehát még ez is külön játék volt, hogy a különféle nagyságú és alakú lapocskákat hogyan helyezzék el.

A Déri Múzeum 1971-es évkönyvében van az egyetem alkotásairól egy cikk. Abban azt írja Sz. Kürti Katalin, hogy a festőművész, iparművész alkotó 1967-ben kapta meg a megbízást, és egy régebbi tervét vette elő megvalósításra.
Csak egy rövid részlet a leírásból: 'A különben szép alkotás rossz elhelyezése arra példa, milyen káros lehet az építész és képzőművész egymástól független munkája....
Az üres területen ugyan elfért a szép kompozíció, de rálátás hiányában felborult az előcsarnok léptékhelyessége, előnytelenül megváltoztak az arányok. A mozaik hatalmas mérete szinte szétfeszíti a viszonylag kis belső teret, amely nem bír el ilyen sokalakos, kelleténél színesebb művet.'

Nekem azért tetszik! Elhelyezésénél fogva sértetlen, teljesen ép a mozaik. Ez magasan van, kb három méterre a padlószinttől.
A jobb alsó sarokban van jelezve, és a művész segítőinek monogramja is olvasható.