Földes Gábor (1923-1958) színész, rendező, utolsó aktív éveiben a győri színház főrendezője. 1953-ban csatlakozott a Nagy Imrét támogató értelmiségi csoporthoz, 1955-ben Győrben a budapesti mintájára megalakította az ottani Petőfi Kört. A forradalom első napjaiban tevékenyen részt vett az eseményekben, bár félidőben politikai pozícióiról lemondott, és csak november 4. után tért vissza a közéletbe. A forradalom második legnagyobb városának mondott Győrben tevékenységével rendre csillapította, nyugtatgatta a kedélyeket. 1957 májusának elején letartóztatták, halálra ítélték, és az ítéletet 1958. január 15-én végrehajtották.

A zománcképes emléktáblától balra látható, különösebb szobrászati hozzájárulást nem igénylő emléktáblát 1994-ben helyezték el Földes egykori munkahelyének falán - nyilvánvaló, hogy az emlékezés gesztusát szerették volna elmélyíteni a tíz évvel később elhelyezett zománcképes, klasszikus csempe nagyságú mozaikokra ráhelyezett színes arcképpel, Nagy Sándor József alkotásával (a hárombetűs szignó nagyításban jól olvasható a portré-rész jobb alsó sarkában). Hasonló jellegű zománcképes emléktábla Szigethy Attiláról is van Győrött, ezt azonban sajnos már csak autóból, esőben, a városból hazafelé indulóban láttam, és elcsigázott, a mostaninál egy fővel még kisebb családomat meg se próbáltam rávenni, hogy pillanatra megállva gyorsan lefényképezzem. Éppen eléggé tudták már, hogyan megy ez. Vélhetőleg és ránézésre az is Nagy Sándor József munkája.

Említést érdemel még a tulajdonképpen impozáns épület a szűkebb belváros déli részén - ez ma a Bartók Béla Megyei Művelődési Központ, bejárata és hivatalos postacíme a Czuczor Gergely utca felől van, az Árpád úton, ahol a zománckép elhelyezkedik, csak egy technikai bejárat található. Az épületet eredetileg 1935-re fejezték be, városi kultúrháznak emelték, Bálint Mihály győri gyáros kezdeményezésére, s csak a háború utáni években költözött falai közé a győri színház. Felújítására 2000 és 2003 között került sor, ekkor nyerte el például mostani színét, de belül nagyteremmel, több apróbb és kiszolgáló helyiséggel ma is képes lenne teljes értékű modern színházként működni (ahogy ezt alkalmilag nyilván teszi is). Jelenlegi elnevezésére leginkább az ad okot, hogy 1940. január 17-én Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta itt, a Városi Kultúrházban tartották magyarországi búcsúkoncertjüket.

Még egy apróság: hetekig nyűglődtem minden eredmény nélkül ennek a műnek az azonosításával, mire ma végre beugrott a megfelelő keresőszó, 'zománckép' - és azonnal rá is akadtam Boros Géza Mozgó Világ-beli kiváló tanulmányára az 1956-os kultusz emlékeinek fotóhasználatáról - az alapadatokat innen nyertem ki. Ezért és általános tanulságaiért adalékként ide is foglalom.

A készítő neve Sándor József Péter az emléktáblát felavató 'hivatalos emberek' rosszul mondták a nevét és sajnos ez az írott sajtóban is így jelent meg. Győrben nincs 'Hasonló jellegű zománcképes emléktábla Szigethy Attiláról'. Amire az előttem író gondol az Tihanyi Árpád kép és igen azt is Sándor József Péter készítette, akinek a mongrammját jól olvashatóan többnyire megtalálhatjuk a munkáin, és az SJP betűket csak az olvassa Nagy Sándor Józsefnek aki nem nézte meg igazán.