A Déri Múzeum Baráti Köre állíttatta a domborműves emléktáblát a költő, író halálának 25. évfordulóján, azon a házon, amelyben élt.
A portrédomborművet Szabó Iván készítette.

Oláh Gábor középiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1905-ben tanári oklevelet szerzett. Debrecenben könyvtári tisztviselő, majd főreáliskolai tanár. 1908-ban Párizsban jár. Debrecenben Bokréta néven irodalmi társaságot alapít. Később visszavonultan él, mégis sok vihar kavarog személye körül.
Részlet egyik verséből:

Oláh Gábor vagyok, a büszke költő,
Az örök Isten arany trombitája;
Viharok elé vihardalt süvöltő,
A nap heroldja, népek hajnalára.
Kiáltó szó kietlen pusztaságon,
Ki elvarázsolt várost élni hív.
Soha nem járt homokon tiszta lábnyom,
Lápon: vezérláng, csalfa s primitív.
(A büszke költő)

A táblát a Déri Múzeum Baráti Köre állíttatta. A szobrász nem fogadott el honoráriumot az alkotásért.