Ez a határozottan nagyméretű, kb. 70x120 centiméteres, fejmagasságban elhelyezett dombormű ismét olyan köztéri alkotás, amit ugyan sokszor láttam már, mégis Pótó János Emlékművek, politika, közgondolkodás című kiváló könyvének (MTA Történettudományi Intézet, 1989) ösztönzésére fényképeztem le és töltök fel. A könyv első részének VII. fejezetében esik szó azokról a személyiségekről, akiket már az új rendszer köztéri szobor állításával kívánt megtisztelni (Bartók, Dózsa, Bajcsy-Zsilinszky, Ságvári Endre, József Attila). Szobraikra pályázatokat is kiírtak, ezek azonban mind eredménytelenül zárultak, és Budapest akkor, az 1940-es évek végén végül emléktáblával emlékezett meg róluk. Ilyen egész alakos szobrot 'helyettesítő' emléktábla lett az Aréna útról viszonylag frissen (1945-ben) Dózsa György útra átkeresztelt köztér egyik lakóépületén 1949-ben elhelyezett szöveg nélküli tábla, mely ma is a helyén áll, legfeljebb a körülötte lévő kereskedelmi egység színes kirakatai módosítják kissé érvényesülését. Szorosan idetartozik, hogy Kiss István 1961-ben az addig Palota térnek, a szoboregyüttes felállítása után Dózsa György térnek nevezett köztéren (az egykori és a háború után is sokáig sérülten még álló Tüzéremlékmű helyén felállított Dózsa-emlékműve az egyik elképzelés szerint ennek a domborműves táblának a közelébe, a Dózsa György út és a Thököly út kereszteződésében lévő parkocskába került volna (ma Reiner Frigyes parknak nevezik, és paradox módon egy 2012-ben állított trianoni turulemlékmű áll ott, annak a gondolatnak a köztéri emlékeztetője, amely Reiner Frigyes és jó néhány nemzedéktársa az országból való távozásához vezetett).

Említést érdemel a tábla alkotója, az 1905-ben Budapesten született Domján Árpád, akinek ezzel négyre emelkedik a Szoborlapon már látható alkotásainak száma. A másik három is a korszak valamilyen szempontból kitüntetett, exponált köztéri emlékműve. A háború előtti időben restaurátorként, az egykori műemlékvédelmi hatóság felügyelőjeként dolgozó szobrász pályafutása a jelek szerint 1945 után is inkább felívelően folytatódott, ám 1956-ban elhagyta az országot. Amerikában telepedett le, itt két 1956-hoz kötődő emlékművet készített. 1994-ben halt meg.

És külön figyelmet érdemel az utolsó képen látható, a ház homlokzatán, a Dózsa-reliefhez képest szimmetrikusan elhelyezett kicsiny, önálló szobrászati hozzájárulást nem igénylő táblácska, mely ma már Budapesten ritkaságszámba megy. 'A hős szovjet hadsereg / szabadította fel e házat / a fasiszta elnyomás alol. [sic] / 1945. I. 14-én. // Hálából a ház lakói 1959.' A dátum hitelesnek tűnik a történelmi tények alapján, Raoul Wallenberget innen kb. 4-5 utcányira három nappal később tartóztatta le ugyanez a hős szovjet hadsereg.