A kiágazásai miatt kissé szabálytalan, de lényegében háromszög alakú szombathelyi Fő tér hosszabbik oldalán, északnyugati pontján áll az egész téren kiemelkedőnek számító négyemeletes szecessziós épület, melyet Mocsányi Károly budapesti és Stadler Dezső győri építészek terveztek. A két építész tervpályázaton nyerte el a megbízást, melyre összesen 28 pályamű érkezett, második díjat a Hajós Alfréd-Villányi János-páros, harmadik díjat Barát Béla és Novák Ede közös pályaműve nyert. Az épületet a Szombathelyi Takarékpénztár Egylet megbízásából emelték, építése 1912-re fejeződött be.

Az épület a második világháború után elveszítette eredeti funkcióját, emeleti részein lakások létesültek, a felső szinteknél nagyobb belmagasságú földszintjén a mai napig különféle áruházak, üzletek működnek. A többször felújított, ma mégis inkább rossz állapotban lévő épület főhomlokzatán megmaradt a pilaszterre helyezett két szobor-páros, a két-két szobor pedig utal az épület eredeti funkciójára, a pénz félretevésére és kezelésére.

Mindkét szoborpáros szemérmesen leplezett férfi-nő kettős aktból áll, a tengelyre nézve tükörszimmetrikusan vannak elhelyezve (kívül a nők, belül a férfiak), testtartásuk hasonló, fejrészüket babérkoszorú keretezi, mindkét páros között kaptár - a gyűjtés, a takarékosság szimbóluma -, csupán a kezükben tartott attribútumok különböznek - ezek viszont segítenek meghatározni allegóriájuk tárgyát. Sajnos, a szobrok alkotója a számomra hozzáférhető irodalomban azonosítatlan, pedig komoly, nagy méretű, egyedi jelleggel bíró szobrászati munkáknak látszanak. A két szoborhoz a főkapuzat fölött kétoldalt két nagyobb felületű dombormű is tartozik, a szoborallegóriákhoz hasonló tárggyal, feltehetőleg ugyanattól a kéztől/tervezőtől.