A ma álló épület helyén eredetileg a Terézvárosi Kaszinó állt, melyet Petschacher Gusztáv (többek között a Körönd több épületének tervezője) épített 1884-ben. Mikor a kor egyik jelentős kereskedőjének, Goldberger Sámuelnek a Rákóczi úton ugyancsak Párizsi Nagyáruház néven álló áruházépülete 1903-ban egy elektromos zárlat következtében kiégett, ezt a helyet szemelte ki új áruháza számára. Az egykori Terézvárosi Kaszinó hátsó, a mai Paulay Ede utca felé eső traktusa megmaradt, ebben látható Lotz Károly nevezetes, Budapest apotheosisa című, 1885-re elkészült freskója, a telek Andrássy út felé eső részére viszont Sziklai Zsigmond tervei alapján vadonatúj, középen üvegtetővel fedett, a nagy párizsi luxusáruházakat (La Fayette, Samaritaine stb.) időben kissé megelőző áruházépületet emeltek 1909-ben.

Ády két archív hozzátöltéséből, amit külön köszönök, jól látható, milyen volt az áruház homlokzata új korában. Ma ugyanez a nézet az Andrássy úti fák miatt nemigen érhető el.

Ennek az épületnek a két homlokzati díszítőszobra látható a műlapon. Egyes feltételezések szerint a bal oldali szobor az építészt, Sziklai Zsigmondot, a jobb oldali pedig az építtető-tulajdonost, Goldberger Sámuelt ábrázolja - de hogy ez internetes tévhit (urban legend, ahogy ma szokás mondani) vagy pedig a valóság-e, a komolyabb szakirodalomból nem tudtam megállapítani. Nekem elsőre inkább ugyanannak a férfinak tetszett mindkettő, vagyis úgy mondom, mintha ugyanaz lett volna a modellje mindkét szobornak, és az egyik allegorizáló zsáner így alakult, a másik meg úgy. Az épületet a második világháború, illetve az államosítás után Divatcsarnokká nevezték át (a Lotz-terem különvált a kereskedelmi egységtől), áruházként működött a rendszerváltásig, belseje tökéletesen átalakult, körülbelül a korszak Centrum-áruházainak színvonalára süllyedt, külső állaga is alaposan leromlott. Valamikor a kilencvenes évek közepén bezárták, így vegetált évekig, különféle tervek születtek hasznosítására. Szó volt róla, hogy Építészeti Múzeum létesül a falai között, de inkább csak különböző művészeti akciók, pl. a Kis Varsó Nofretiti-projektje valósult meg benne ideiglenesen. Én ekkor láttam az épületet, mely belülről akkor elkeserítő volt, tetőrésze azonban a legcsodálatosabb és szokatlanabb pesti panorámát kínálta, és a tetején lévő korcsolyapályának is megvoltak még a nyomai. Mígnem a 2000-es évek középső harmadában az Orco cég nekilátott betűhív felújításának. 2009 elején bérlőként az Alexandra Könyváruház költözött az alsó áruház-részre és a hátsó traktusba (a Lotz-teremből a könyváruház szabadon látogatható kávéháza lett), az épület többi szintjét irodaházként kívánják működtetni.

A felújítás fellendítette az épülettel foglalkozó irodalmat, sajnos, a két homlokzati szobor alkotójáról ezekben sincsen szó a legkisebb utalás erejéig sem, pedig ez jóval több, mint egyszerű épület-ornamentika.

Fő forrásom Gábor Eszter kiváló könyve az Andrássy útról és környékéről (Osiris-Budapest Főváros Levéltára, 2010).

Goldberger alakját K. Nagy Mihály, Sziklai alakját pedig Mack Lajos készítette. Mindketten a Zsolnay-cég szobrászai voltak. (Népszabadság 2003. február 14. 32. oldal)