Igmándy Zoltán 1925. október 9-én született Hajdúnánáson pedagógus családban.
A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán 1948 –ban erdőmérnöki oklevelet szerzett.
Az Alföldön kezdte szakmai munkáját, majd 1950-ben áthelyezték az Erdészeti Tudományos Intézetbe, ahonnan
1953 októberében saját kérésére áthelyezték az Erdőmérnöki Főiskola Erdővédelemtani Tanszékére tanársegédi
Munkakörbe, majd a ranglétrát végigjárva 1969–90 között az Erdővédelemtani Tanszék vezetője volt.

1986-ban összeállította és megvédte a „Hazánk csövestapló (Polyporaceae s.l.) flórája és a fajok növénykórtani jelentősége” című akadémiai disszertációját, és elnyerte a mezőgazdaság- (erdészet-) tudomány doktora címet.

Az 1957-ben megindult faipari mérnökképzés keretében kidolgozta az Ipari faanyagvédelemtan (később Faanyagvédelemtan) című tárgy tananyagát.

1965–69 között az Erdőmérnöki Kar dékán helyettese, majd 1981–84 között az Erdészeti és Faipari Egyetem oktatási rektor helyettese. Ezt követően két ciklusban az Erdőmérnöki Kar dékáni tisztségét látta el.
Nevéhez fűződik az erdészeti növényvédelmi szakmérnök képzés 1974-ben történt beindítása.

Hallgató korában az Ifjúsági Kör elnöke is volt, s ezt oktató korában sem felejtette, ma is szívesen emlékszem szakestélyi elnökként megélt fanyar és briliáns humorára, no meg kalandos „trabantozásainkra” a soproni lőtérre.

Szeretett tanszéke az E épületben lévén, a számomra fiatalos szobrát a volt szobája ablaka alatt avattuk az egyetem jelenlegi vezetésével – volt tanítványai és pályatársai – nagymértékben köszönhetően jelenlegi „utódjának” prof. Dr. Varga Szabolcs erdőmérnök intézet vezetőnek.

Az alkotást Fáskerti István faragta a süttői mészkőbe.