“Brüsszelben (Nagy Brüsszel) közterületein [...] a Bartók-szobor az egyetlen magyar vonatkozású pont. Nincs ránk utaló utcanév, és az itt járt nevezetes magyarok nevét sem őrzi emléktábla. Mindenképpen nagy dobás tehát, hogy Brüsszel központjában, és éppen az Európai Csomópont nevű téren sikerült felállítani a Bartók szobrot. Varga Imre szobra Magyarország ajándékaként érkezett [Bartók halálának 50. évfordulója alkalmából], és hosszú hónapokig tartott, amíg a város minden érdektábora áldását adta arra, hogy a Gare Centrale-lal szemben frissen épített Meridian Hotel udvarán helyet kapjon a magyar Bartók szobra. Ilyen trójai falovat azóta több EU-n kívüli ország próbált ajándékozni, de az elfogadtatás eddig csak nekünk sikerült. Amikor a Városházától a kockaköves utcákon fölfelé evickélve végre megpillantom a szobrot, egy pillanatra átjár a döbbenet: Bartók fölé egy szikár lovas óriás és egy szamaragoló duci alak tornyosul; a múlt-kövület Don Quijote és Sancho Panza dölyfös őrként néznek a fárasztó út megtörtségével álló Bartók feletti semmibe. Az összhatás hihetetlenül elhibázott, mégis elérzékenyülök: a mi Bartókunk olyan szomorúan, szélfútta kabátjában összehúzva magát olyan töpörödötten, olyan magányosan áll Európa Csomópontjában, hogy meglepődöm, mennyi szentimentális hasonlatot ébreszt fel bennem.”
^[1]

---

'Varga Imre két Bartók-ábrázolást készített. A Csalán utcai Bartók kigombolt kabátban áll, a brüsszeli bezárt, szélfútta felöltőben mozdul, mindkét kezét szorosan a zsebébe rejti, így a kompozíció zárttá, a megjelenített személy rejtőzködővé válik. Lába alatt krómacélból mintázott magyar avar. Megérkezhet bárhová, a hazát mindig magával, magában hurcolja.'
/Forrás: Harangozó Márta: Varga Imre világa/