A hétvégén Szerbiában kalandoztam.
Szávaszentdemeter (szerbül Сремска Митровица / Sremska Mitrovica, horvátul Srijemska Mitrovica, Mitrovica, németül Syrmisch Mitrowitz) város Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben.
Szerbiai kalandozáson voltam – természetesen szobrokat is keresve. (Csak zárójelben jegyzem meg: nagyon sok szobor van.)

Elsőnek a Szerémségi Mitrovica szobrát jelentetem meg, azért is mert nagy meglepetés és kedvencem lett.

Szávaszentdemeter sok nevű város szerbül Сремска Митровица / Sremska Mitrovica, horvátul Srijemska Mitrovica, Mitrovica, németül Syrmisch Mitrowitz Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben fekszik. Leghíresebb neve azonban mégis Sirmium a Római város, ahol császárok születtek, a III. század közepén Pannonia központja, császári palotája, amfiteátruma, pénzverdéje volt. A császári palotának az elmúlt években építettek Fedett Múzeumot, fejlődő 40 000 fő lakosú város.

Ahogyan azt a kiránduláson megtudtam, szerémséget a helyi lakosok két területi egységként kezelik: a bor szerémiek és a disznó szerémiek. Pontosítva: a földrajzi adottságok alapján a tevékenység annak megfelelően alakult. A területek pedig: a Szerémi-síkság, a Macsói-síkság és a Tarcal-hegység (Fruška Gora). Ebből adódóan a sík területeken a mezőgazdaság, állattenyésztés, a hegyekben pedig a szőlő termesztés-borászat vált meghatározóvá. Így aztán, ha valaki messzi távolban arról számolt be, hogy a szerémségből jött, akkor arra az volt a kérdés, hogy: a bor-szerémségből, vagy a disznó-szerémségből? (vinszki szremskai vagy szvinszki szremskai, Вински Сремској или Свинсзки Сремској)

A tevékenységükre különösen büszkék, mindkét területen.
Erről tanúskodik ez a szoborcsoport is, amely nagyon emberien került elhelyezésre az utca síkjában, a „mangulica” a „pulinnal”, nyílván mindennapos látvány lehetett hajdan.

Az ötletgazda: Szlobodan Simity, szobrász: Vladimir Tomity a mű a Pele Sivac öntödében készült.