Túrkevei alkotásokról készült műlapoknál figyeltem fel Ratkay Lajos kalandos életútjára, amikor Tünde bemutatta a Korda Györgyről készített mellszobrot, és elolvastam a sulinet.hu oldalon Kovács Gy. István bemutatását:
„1931-ben született Túrkevén. Elemi iskoláit itt végezte és kitanulta a pékmesterséget. Megpróbált bejutni a Képzőművészeti Főiskolára, de 'hiányos előképzettsége miatt nem vették fel'. Felveszik az Agrártudományi Egyetemre, közben mintázni tanul Szandai Sándor szobrászművésznél. 1956-ban újra próbálkozik a Képzőművészeti Főiskolai felvétellel, de ismét elutasították. Ezután Hollandiába ment… egy kábelgyárban dolgozott és az Akadémia esti tagozatán tanult. Tanulmányait nappali tagozaton ösztöndíjjal fejezte be. Sokat és keményen dolgozott. Részt vett több egyéni és kollektív kiállításon Hollandiában, Belgiumban és az USA-ban. Magyarországon a - Tisztelet a Szülőföldnek c. nemzetközi tárlaton mutatkozott be 1982-ben.…Köztéri szobrai állnak az amszterdami Volta téren, VIaardigenben, Schiedszamban, Amersfoortban és másutt. Ratkay Lajos jól ismeri a klasszikus szobrászi hagyományokat és annak értékeit fel is használja, amit jól példáz a túrkevei Korda Sándor mellszobor. Ezeket a hagyományokat azonban jól ötvözi a modernista szobrászat eredményeivel. Így elvont fogalmaknak is tud plasztikai megjelenést adni pl: Felemelkedés, Védelem, Forradalom c. munkái. Ezek a szobrok bár elvontak, absztraktnak tűnnek a figyelmes szemlélő természeti jelenségeket pl. vulkánkitörés képzetét keltik. 1993-as túrkevei kiállítása kapcsán Bácskai Bertalan így ír róla: 'A messzi idegenben megtanulta azt a nyelvet, melyet csak képzett szobrász beszél. Ebből a nyelvből az következik, hogy egyértelmű igazságos és mély humanizmusa példaértékű. Intő figyelmeztetés 'a csak az igazat, a szín tiszta igazat' valló minden művészeti és közéleti pojácaságot nélkülöző jelrendszere. Formái tiszták, dinamikusak, az organikus természet tárgyiasult valóságai.'
Ez a történet felkeltette az érdeklődésemet, és elhatároztam, hogy megkeresem a Volta téren felállított plasztikáját. A mű címe éppoly rejtélyes, mint maga az alkotás. A leírás szerint: Két elemből álló bronzból öntött „gömb”. Alaposan körbejártam, és valóban minden nézetben különböző képzettársítások köthetők hozzá, holott valójában mégsem hasonlít semmire. Összességében talán még az „Egy lábon táncoló teknősbéka” fantázianevet tudnám elképzelni.