Fehér Dániel (Tekepuszta, 1890. - Sopron, 1955.) erdőmérnök, növényfiziológus és talajbiológus, műszaki egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1954). A selmecbányai erdészeti főiskola elvégzése után 1913-14-ben a berlini egyetemen tanult tovább, majd a bécsi tudományegyetemen 1920-ban bölcsészdoktori szigorlatot tett. Működését a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolában kezdte 1923-ban, 1926-tól a botanika tanára. 1926-tól tanulmányutat tett a skandináv országokban, majd a norvég kormány meghívására részt vett egy lappföldi expedícióban; 1934-ben az algíri egy. megbízásából É-szaharai tanulmányutat tett, 1936-ban a Francia Tudományos Ak. megbízásából részt vett egy szaharai és szudáni expedíció vezetésében. 1951-től az MTA soproni talajbiológiai osztályának (ill. laboratóriumának) vezetője volt. Behatóan vizsgálta az erdei talaj és biológiája, valamint az erdei fák élettartamával kapcsolatos kérdéseket. Megállapította a talajbiológia folyamatos periodicitását. Máig megoldatlan az általa évtizedeken át vizsgált, az élő növényi szervezetből kiinduló sugárzó hatások mibenléte. Mikrobiológiai kutatásaival a modern talajbiológia egyik nemzetközileg ismert és elismert megalapozója lett. Több nemzetközi kongresszuson képviselte a m. biológusokat, számos külföldi tudományos társaság tagja volt. 200-nál több tanulmánya jelent meg magyar és külföldi szakfolyóiratokban.
forrás: Életrajzi lexikon


Fehér Dániel kezdeményezésére 1922-ben megkezdődött a park erdészeti botanikus kertté való átalakítása. A Botanikus kert azóta többször bővült, jelenlegi területe 17,2 hektár.