'Szoktál e néha meg-megállni

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

Az ezerszínű szép világot ...?

...Nem, neked erre nincs időd.'

Szádeczky - Kardos György : Nincs időd c. versének sorait juttatja eszembe a Trischler Ferenc alkotta 170 cm magas női bronzszobor.

Ennél a szobornál mindenkinek van ideje megállni, gyönyörködni, a nyárra emlékeztető érett leányban.

Könnyed, lenge, áttetsző, szellős, az alakját sejtető ruházata, cipő nélküli lába, összekötött haja is a nyarat juttatja eszünkbe.

Jobb kezében búzakalász csokor, vadvirágokkal. Tekintete a mezei csokor felé irányul, de nem azt nézi, valószínű a búzamezőt, ahol a csokrot szedte.
Bal válláról ruhája lecsúszva, a hőség, vagy kacérság miatt, de nagyon életszerűen.

A szobor az életet sugározza.


http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=pircsi09&pid=90995&blog_cim=Szokt%E1l%20e%20n%E9ha%20meg-meg%E1llni...