Károly Róbert volt az az uralkodó, aki 1334-ben városi rangra emelte Gyöngyöst.
Az Árpád-ház kihalása után a trónt öröklő Anjou Károly Róbert véres harcokban számolt le az országot uraló 'kiskirályokkal'. Gyöngyöst és környékét 1327-ben saját hívének, Kacsics nembeli Szécsényi Farkas fia Tamás erdélyi vajdának, szolnoki ispánnak adta. Tamás további szolgálataiért a király Gyöngyöst Buda városéval azonos kiváltságokkal ruházta fel és oppidum (mezővárosi) rangra emelte 1334-ben. Ahhoz is hozzájárult, hogy Tamás vajda és örökösei a várost falakkal, tornyokkal, bástyákkal erősítsék meg.

Ennek emlékéül a 2003/2004-es tanévben létrehozták a gyöngyösi székhelyű, Károly Róbert Főiskolát. (Előtte az intézmény a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karaként működött)
Ekkor helyezték el az iskola B épülete előtt Károly Róbert egész alakos szobrát is. A 'B' épületet és az előtte fekvő parkot 1999-ben adták át. Az épületeket ketté választó Belső-Mérges-patak, a temérdek szökőkút és a szépen gondozott kert rendkívül impozánssá teszik a helyet. Melyből az idők folyamán egy szoborparkot alakítottak ki. Amely a maga nemében egyedülálló is, mivel az itt található alkotások jelentős része egy művészházaspár, Lantos Györgyi és Máté István alkotásai.

'Miközben izmusok, stílusok de főleg személyek és csoportok tanúság nélküli harcai zajlottak a magyar képzőművészet - és talán az európai képzőművészet - ezredforduló környéki évtizedeiben, néhány, teljesítményével tüntető, de a kiszorítósdiból tudatosan kívül maradó művész, a csoportos kiáltozásokon és kiátkozásokon felülemelkedve, jelen időn és téren túlmutató műalkotások létrehozására koncentrálta erejét. Nélkülözhetetlen jelenlétük különállásukban gyökerezik.
(...)
Lantos Györgyi és Máté István is ilyen egyszerre kívül maradó és mégis abszolút jelen lévő és már jelen is maradó művészek. Pályájukat biztos alapokra és kimeríthetetlen forrásokra építették. Működésükben összekapcsolódik a magyar szobrászat belső fejlődésére jellemző emelkedett ábrázoló szándék és az európai művészet élet centrikus, stilizáló, szimbolizáló nagy hagyománya, a görögök, a rómaiak, a reneszánsz és a későbbiek- csak kiragadott példaként - Rodin, Strobl, Mestrovis, Meggyesy, Mauza.'
(Puskás István)