Nem közismert, hogy Ifj. Vastagh György alkotását eredetileg Savoyai Jenő herceg lovasszobraként készítette el, s amikor Szeged szabad királyi várostól megrendelést kapott a Rákóczi szoborra, akkor a már meglévő alkotását alakította át, Savoyait Rákóczivá. Elképzelhető, hogy a fejet egy Szeged környéki parasztemberről mintázta - mint az a leírásokban olvasható - azonban maga a szobor a Magyarországot a török megszállás alól felszabadító hadvezér emlékművének készült.
Erre az állításra bizonyíték, ha megnézzük a balra tekintő Rákóczi mellkasát, ahol a páncél mintázat ügyesen elfedi a későbbi átalakítást, a 'fejcserét'.
Árulkodó továbbá a nyakban, a páncélzatra rálógó Aranygyapjas Rend érdemrend, amelynek Rákóczi a 'Recrudescunt' kezdetű kiáltványa idején, de az egész felkelés időszakában sem volt a birtokában; nem volt a Rend tagja, és azt - mint hadvezér, ahogyan a szobor ábrázolja - nem is viselhette. Savoyai Jenő viszont igen, az a budai Várban és a bécsi Hofburgban álló lovasszobrán is az markánsan azonosítható.

A történethez befejezéséhez hozzátartozik természetesen az is, hogy V. Fülöp (1700-1746) spanyol király franciaországi nagykövete 1713-ban az akkor Párizsba érkező Rákóczi fejedelemnek végül átadta királya kvázi nemzetközi jogi aktusaként az Aranygyapjas Rendet, így annak engedékenyebb, 'liberálisabb', spanyol ágának lett mégis is lovagja a 'nagyságos fejedelem'. De nem 1703 vagy 1704-ben, ahogyan a szobor ábrázolja,; nem a 'Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera' idején.