Tagadhatatlan, hogy mostanában sokat foglalkozom az ilyen típusú lebontott alkotásokkal. (rákattantam) Pedig ezeket is nap mint nap láthattuk a rendszerváltozásig. Aztán vagy nagyobb felhajtással vagy csendben eltűntek a helyükről, úgy hogy legtöbbről sajnos mai napig nem sokat lehet tudni. Ezért nagy öröm ha találok róluk egy régi képeslapot, fotót vagy egy elejtett mondatot a hollétükről, hogy műlapot csinálhassak róluk.
A sok régi kép után gondoltam befejezem a Sándor által kezdett Memento Park bemutatását, hogy láthassuk ezeket a kiváltságba lévő szobrokat. Hisz ők nem porosodnak raktárakban, hanem életnagyságba tekinthetjük meg őket ma is. Elég soknak már megvan a műlapjuk az eredeti felállítási helyükön, de ezek a képek még is csak színes szagos szélesvásznúak, és nem csak egy szemszögből mutatja az alkotásokat. Természetesen a másik típusú műlapokról sem feledkezek meg, még egy ideig minden hétre fog jutni egy belőlük.

Mivel is kezdhetném most mint általam legtöbbet látott Osztapenko szoborral.
Gyerekkorom nyaralásainak első állomása volt, miként elsuhantunk a bordó Wartburgunkkal előtte Balatonra tartva. Sajnos az utolsó is mikor a nyár végén tejfölszőkén és csokibarnán hazaérkeztünk. Akkor már annyira nem örültem a viszontlátásnak, tudván hogy nemsokára iskola. Felnőttként se feledkeztem el róla azt a környéket mai napig úgy hívom.
(Hol? Az Osztapenkónál.)

Ilja Afanaszjevics Osztapenkó kb. 4,5 méteres bronzalakját itt már nem a mészkő talapzatán találjuk hanem a parkban megszokott vörös téglából.
A kapitány a Budapestre érkező szovjet csapatokhoz tartozott, parlamenterként küldték a németekhez miután a visszaúton lelőtték. (Így tanultuk)

Itt egy cikrészlet ami talán közelebb áll a valósághoz:
'Amikor 1944. decemberének utolsó napjaiban Malinovszkij marsall szerette volna minél előbb befejezni a magyar főváros elfoglalását, ezért december 29-én Budaörs és Vecsés felől két parlamentert küldtek a német-magyar frontvonalak irányába, azonos szövegű ultimátummal. A két hadikövet útvonalát a szovjetek előre jelezték, az útvonaluk közelében tűzszünetet rendeltek el, és hangosbeszélőkön is figyelmeztették a frontot a parlamenterek közeledtére. Az ukrán Osztyapenko Budaörsnél gyalogosan sértetlenül át is lépte a német vonalakat, és fogadta őt Ruhmor SS-tábornok, de az ultimátumot nem vette át. A szovjet tiszt ezután bántatlanul elhagyta a német vonalakat, de a két front között a „senki földjén” a feltételezések szerint aknatűzbe került. Hogy ki lőhetett? A németek biztos, hogy nem, hiszen ők tájékoztatva voltak a parlamenter jöveteléről és a visszaútról is. Ha meg akarták volna ölni, akkor miért engedték szabadon?

Osztyapenko azonban késett a visszaúton, és a saját frontvonalánál már nem számoltak vele, talán azt hihették, hogy már nem is él, ezért aknatüzet indítottak, és ő véletlenül bekerülhetett ebbe a tűzbe; de egyes vélemények szerint a parlamenterekről nem tájékoztatott egyik magyar egység felől is jöhettek a lövések.' Forrás:http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/05/30/07/Feltetlenul_kell_a_propaganda_film_Steinmetz_halalarol_.aspx

Szobor avatása 1951. október 29, lebontva 1992. szeptember 23
A mostani szobor tulajdonképpen másolat (rekonstrukció) mert 1956-ban ledöntötték ezért Kerényi Jenő másodszor is megformázta.

Kerényi Osztapenko-szobra azon kevesek egyike, 'akinek' jót tett a Szoborpark. Mármint azzal, hogy Eleőd Ákos mellé állította Mikus Steinmetz-szobrát, a másik parlamenter-emlékművet, így összehasonlítva kijön az ereje, lendülete. Egy cikkben néhány éve, a Műértő szocreál-vitájában példálóztam is ezekkel, itt olvasható a neten:

http://artportal.hu/forrasok/cikkek/muerto/poto-janosand-megjegyzesek-a-szocrealrol

A cikk eredeti címe 'Ez bizony légyleves' volt, az Artportalon ez becsúszott az első bekezdés elejére, s ez fontos, mert az első bekezdés egyébként életem legjobb hat sora ;-)

A hozzáadásban a link most már csak az artportál kezdőoldalára mutat, ezért itt van újra a "légyleves"-cikk közvetlen linkje:
http://artportal.sigmanet.hu/content/poto_janos_megjegyzesek_a_szocrealrol