A művésszel 1982-ban folytatott rádió interjúból két kiemelés:

"– Negyven év óta Tihany jelenti számomra a munkához szükséges magányt, a zavartalan magamba mélyülés lehetőségét is – mondja Borsos Miklós. – A kert nem csupán szép látvány, festői táj: itt tavasztól őszig a csírát, a virágzó növényt és az elhalást is látva, valóban eggyé válik az ember a természettel. A művész számára az igazi szépségnek két forrása van: az egyik a természet, a másik – a már meglevő művészet. Ezekből merít, ezekhez közelít, ezek hatnak rá. Személyiségére, művészetére is jellemző, hogy a lehetőségek végtelenjéből mit választ, mihez ragaszkodik...."

"...Nem szálfatermete, mozgékonysága, mosolya – csak a lexikonok és kézikönyvek árulják el, hogy Borsos Miklós közeledik a nyolcvanhoz. Búcsúzóban tehát jelenlegi munkájáról, terveiről kérdezem.

– Követ faragni most már nagyon megerőltető. Inkább érmekkel, rézdomborítással foglalkozom. És persze, rajzolok.

Borsos Miklós egyik utolsó munkája: A tihanyi Echo. A vöröslő réz, mintha a hegyoldal napsütését és a hangok visszaverődő hullámait is őrizné, szinte muzsikál..."
(Minden fellelhető irodalom szerint a kihelyezett alkotás anyaga bronz.)
----
Egymásra helyezett terméskövön ülő, a híres tihanyi visszhangot szimbolizáló bronz szobor.

---

"— A visszhang szobra.
Tegnap a tihanyi, Visszhangdombon Köpeczi Béla művelődési miniszter felavatta Borsos Miklós, Kossuth-díjas szobrászművész Echo című bronzszobrát. Az egykor híres hangtüneménynek — Tihany riadó leányának — emlékét idéző egészalakas szobor pontosan a „kiáltó helyen”, egy természetes szikla tömbön áll."

---