Nagy boldogság, mikor pár soron kívül találok valami tartalmas cikket egy rég lebontott alkotásról. Mert legtöbbször eldugják, szót se ejtve róla, nehogy bármi probléma legyen egy letűnt korszak szobrából. Pedig ezt az alkotás is Varga Imre készítette, ahogy számtalan gyönyörű szobrot az országban. Akkor épp Lenin kellet, de ezt is tudta máshogyan nem megszokottan csinálni. Kivételesen az egész cikket beillesztettem, mert jó, és hátha az évek során eltűnik.

Megtudtam hogy Lenin bronz szobra a skót író Thomas Carlyle könyvét olvassa.


„Az olvasó Lenin“
A hatalmi reprezentáció számára kedvelt figurák voltak a szocialista forradalom vezérei: Lenin, Sztálin, Kun Béla a szocialista érában, számos emlékmű készült róluk. Gödöllőn 1982-ben állították föl a Lenin-szobrot a művelődési ház melletti parkban. Ezen a helyen korábban egy cserkészszobor állt, amelyet az 1933-as Jamboree 10. évfordulóján emeltek abból a célból, hogy emléket állítsanak egy Gödöllőhöz kötődő nemzetközi eseménynek. A cserkészszobor eltűnt az 1950-es években, azóta sem került elő. A gödöllői Lenin-szobrot egy jelentős szobrászművész, az 1923-ban született Kossuth- és Herder-díjas Varga Imre készítette. A szobrászművész munkásságának fő területe a köztéri szobrászat, mintegy 300 szobra áll az ország különböző településein. Számos politikus-ideológikus művet alkotott, Kun Béla-emlékművet a Vérmezőn (1986), Lenin-szobrokat Mohácson, Gödöllőn, Vácott (1974, 1982, 1983) – valamennyit lebontották 1990 után –, majd a rendszerváltozás után inkább szakrális témákhoz fordult. Tehetségét a szakma és a közönség egyaránt elismeri, de hogy minden rendszerben meg akar felelni a politikai elvárásoknak, ez vitathatóvá teszi életművét. Művészetére jellemző a tudatos deheroizálás, hétköznapi helyzetekben ábrázolja a történelem jelentős figuráit. Így tett a gödöllői Lenin-szobor esetében is, a szovjet forradalmár ül egy padon, jobb kezével egy asztalra könyököl, nagykabátja panyókára vetve a vállán, egy szétnyitott könyvet tart a kezében és olvas, gondolataiba mélyedve elmélkedik.
A korabeli újság, a Pest Megyei Hírlap tudósított az ünnepi nagygyűlésről, a szoboravatás aktusáról. Gödöllőn Lenin szobránál ünnepelte a megye a felszabadulás 37. évfordulóját. Az ünnepségen részt vett Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest Megyei Pártbizottság első titkára, Gödöllő országgyűlési képviselője. Péter János, az országgyűlés alelnöke volt az ünnepi szónok. Avatóbeszédében világosan megfogalmazta a politikai üzenetet. Az itt a lényeg, hogy a királyok parkjába kerül a Lenin-szobor. Gödöllő királyi nyaralóhely jellege történelmi igazságtalanság volt, a Lenin-szoborral most a gödöllői nép veszi birtokba a parkot, ez a szobor a történelmi igazságszolgáltatást szimbolizálja. Azt is írta az újság, hogy a szoborállítás a város gyors fejlődésének a jele. 1981 áprilisában avatták föl a Petőfi Sándor Művelődési Központot, amellyel a település lakóinak több évtizedes álma valósult meg, és rá egy évre még egy köztéri szobrot is állítottak az új épület mellé. A szoboravatás után Benedek János tanácselnök a város emlékplakettjét adta át Varga Imre szobrászművésznek. Az iskolások kis zászlócskákat szúrtak a földbe a szobor mögötti halmon.
A Lenin-szobor politikai okok miatt került Gödöllő központjába és ugyanilyen okokból távolították el onnan az 1990-es rendszerváltozáskor. Lenin semmilyen módon nem kötődött Gödöllőhöz, egy politikai eszmét testesített meg, amelynek lejárt a szavatossága. A város nem semmisítette meg, nem rombolta le a szobrot, nem vitte el a budatétényi Szoborparkba, ahol 1992-től kezdődően gyűjtik a politikus-ideológikus köztéri szobrokat, emlékműveket. A VÜSZI őrzi a nagy méretű bronzszobrot, amely egy letűnt korszak tanúja és mégiscsak egy jó szobrász jó alkotása. G. Merva Mária" ^[1]

---